Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

A 7 fő gyerektípus a játszótéren - a diktátortól a mimózáig. Na, melyik ismerős? :)

Az első közösség, ahol kisgyermekünknek boldogulnia kell, a játszótér. Figyeljük meg viselkedését, személyiségét, és ez alapján segítsük, ahogy tudjuk!

Ahogy cseperedik, egyre jobban érdekli őt a többi gyerek. Ha jól megfigyeljük a játszótéren, a személyiségéhez igazodó eszközökkel segíthetjük abban, hogy megtanuljon a kortársaival együtt  játszani, és barátokat szerezzen!

Sokszor alig várjuk, hogy kimozduljunk végre a négy fal közül. Irány a JÁTSZÓTÉR! Odaérve aztán eltelik néhány perc, és máris úgy tűnik, nem is volt ez olyan jó ötlet…

  • Most éppen elvették a játékát és azért sír.
  • Aztán ő szórta a szomszédjára a homokot, amiért persze nekünk kell bocsánatot kérni.
  • És ha ne adj Isten előkerül egy zacskó keksz, jön a herce-hurca az osztozkodással. Olyan nincs, hogy mindegyik csöppség elégedett legyen!

Egy fél óra múlva már azon jár az eszünk, miért is nem maradtunk otthon...ha nehezen boldogulunk, figyeljük inkább meg, hogyan viszonyul a többiekhez, hogyan reagál a konfliktusokra, egyszóval milyen az alaptermészete.

Dr. Kathleen Kiely Gouley, a New York-i Egyetem gyermekpszichológusa HÉT SZEMÉLYISÉGTÍPUS leírásával és gyakorlatias tanácsokkal segít minket abban, hogy mi is segíthessük az apró személyiségek közös játékát.

1. Diktátor

Csak úgy jó, ahogy ő akarja. Nem tűri, hogy megakadályozzák tervei megvalósításában. Ha valaki mégis megpróbálja, gyakran agresszíven reagál.  A játszótárs vagy elfogadja a diktátor feltételeit, vagy odébb áll. 

Hogyan kezeljük? Először is otthon kell fokozatosan ahhoz szoktatni a szülőkkel való játék során, hogy a játszótárs igényei néha mások lehetnek, mint az övé. Ahelyett, hogy kifulladásig játsszuk a játékot, amit a mi kis diktátorunk szeretne, ügyesen alkudozzunk vele. Például ígérjük meg, hogy babázunk vele egy kicsit, de utána vasalás következik, ki-ki a maga kis vasalójával…

2. Érzékeny virágszál

A játszótéri kiruccanásokon az idő egy része mindig sírással és vigasztalással telik. Sírva fakad, ha elveszik a játékát, ha megelőzik a csúszdán, vagy ha a játszótársa a kedvenc macijára azt mondja, hogy cica.

Hogyan kezeljük? Azzal nem sokra megyünk, ha bagatellizáljuk az őt ért sérelmet (pl. „Tényleg hasonlít ez a maci egy kiscicára. Hiszen az is nagyon aranyos állat!”). Könnyebben megnyugszik, ha egy kicsit kivonjuk a játékból, félrevonulunk vele, és hagyjuk, hogy könnyek helyett szavakkal is kifejezze a bánatát. Fontos a játszóterezés időpontjának megválasztása is (ne legyen fáradt vagy éhes), és jobban járunk, ha csak rövidebb ideig maradunk, ezzel is csökkentve a kiborulás esélyét.

3. Alkalmazkodó

Vele nincs sírás, nincs nyafogás, egy idő után mégis jobban örülnénk egy kis perpatvarnak. Ő azt is szótlanul viseli, ha elveszik a játékát. Neki ugyanolyan jó a másik homokozólapát is. Akkor sem lesz mérges, ha a játszótárs keresztülhúzza a számításait. Ő homokvárat akart, a másik viszont lerombolja az épülő tornyot, és elkezd árkot ásni. Az alkalmazkodó típusú gyermek olyan csendes, befolyásolható természetű, hogy sokszor legszívesebben mi ellenkeznénk helyette.

Hogyan kezeljük? Semmiképpen se avatkozzunk be a játékba direkt módon, ne keljünk a csemeténk védelmére (pl. ne vegyük vissza mi a lapátot, és ne oktassuk ki a játszótársát!). Ha nagyon úgy látjuk, hogy a többiek elnyomják a játék során, tereljük más irányba, keressünk más vonzó játéklehetőséget számára. Ha egy-egy játszótárssal szorosabbra fűzzük a kapcsolatot, gyakrabban összejövünk játszani, lehetőleg ne diktátor típusú gyermeket válasszunk!

4. „Anyám tyúkja” 

A probléma ott kezdődik, hogyan is érhetnénk el, hogy a térdünket szorosan átkulcsoló apró kezecskék végre elengedjenek minket? Idegen helyen, idegen gyerekek között az ilyen típusú kicsik nehezen oldódnak fel, a játék során is folyamatosan igénylik anya közelségét, figyelmét.

Hogyan kezeljük? Eleinte ne vigyük nagy társaságba, gyerekekkel teli játszótérre vagy játszóházba. Szoktassuk fokozatosan a társas játékhoz, azzal, hogy egy vagy két ismerős gyerkőcöt hívunk át játszani. Ha mi megyünk át „szomszédolni”, akkor üljünk le a padlóra, és játsszunk egy kicsit a csemeténkkel, így könnyebben akklimatizálódik. Ahogy kezd oldódni, fokozatosan kivonhatjuk magunkat a játékból. Óvatosan hátráljunk, amíg el nem érjük a kanapét… Ha észreveszi, és keresi a tekintetünket, csak mosolyogjunk vagy biztatóan bólintsunk felé, de ne menjünk oda!

5. Magányos 

Nála nem a bátorság hiányzik a közös játékhoz, hanem az akarat. Szívesebben ül a TV előtt, vagy mesekönyvet lapozgat, minthogy labdázzon vagy építsen a többi gyerekkel. Egészen pici korban ez természetes is, de mondjuk egy két és fél éves már igazán elkezdhetne társas játékokat is játszani.

Ezt láttad?

A nyersen őszinte különbség az első, második és harmadik gyereknél – anyaszemmel

Hogyan kezeljük? Rá kell ébresztenünk gyermekünket arra, hogy rengeteg izgalmas társas játék létezik a világon. Ha velünk megtapasztalja a közös játék örömét, akkor szép fokozatosan nyitottabbá válik a gyerekközösségben való játékra is. Ha esetleg az elutasító hozzáállását fáradékonysága okozza, ügyeljünk a közös játék időzítésére, egy-egy pihenő beiktatására a napi programba. A TV előtt töltött idő pedig mindig legyen szigorúan bekorlátozva! Az is előfordulhat, hogy egy korábbi negatív élmény veszi el a kicsi kedvét a játszótéri játéktól. Ilyenkor ne erőltessük a dolgot, hagyjuk, hogy kiheverje a „traumát”, segítsük feldolgozni a történteket.

6. Bizonytalankodó-kapkodó

Idekap, odakap, de nem nagyon tudja eldönteni, hogy mit is játsszon. Csatlakozik a labdázókhoz, de néhány perc múlva már inkább hintázna. Na de mire sorra kerül, már legszívesebben a mászóka felé venné az irányt…

Hogyan kezeljük? Sok gyerek számára a játszótér egy csodabirodalom, végtelennek tűnő választási lehetőségekkel. Szeretne mindent kipróbálni, és fél, hogy lemaradhat valamiről. A kapkodás, bizonytalankodás viszont megakadályozza abban, hogy igazi társas „játékos” legyen, hogy egyre hosszabban, egyre elmélyültebben játsszon a kortársaival. Állhat a háttérben bizonyos fokú hiperaktivitás is. Az ilyen túlfűtött „energiabombák” nehezen tudnak egy-egy játékra koncentrálni. Jól tesszük, ha gyanú esetén szakemberhez fordulunk!

7. Forrófejű

Vigyázat! A forrófejű apróságot nem érdekli, hogy a másik véletlenül lépett rá az általa készített homoktortára. És az sem, hogy úgy nyúlt a homokozólapátjához, hogy fogalma sem volt róla, hogy az a játék az övé. Ő azonnal óriási hisztibe kezd, és még a tettlegességtől sem riad vissza...

Hogyan kezeljük? A hirtelen természetű gyerekek „kirohanásai” ebben a korban még elfogadhatóak. Még túl kicsik ahhoz, hogy képesek legyenek osztozkodni, hogy megértsék, a másik vissza fogja adni a féltett kincsét. Ráadásul még csak most tanulnak beszélni, így a szavak helyett gyakran könnyebb ilyen módon kifejezni az érzéseiket. Mégis, ha gyermekünk rugdos, harap, kiabál, tisztáznunk kell vele, hogy ez nem elfogadható reakció. Ha sikerült egy kicsit lenyugtatnunk, vegyük rá, hogy kérjen bocsánatot a játszótársától. Ez segít abban, hogy mindkét fél könnyebben túltegye magát az incidensen.
 

Még több hasonló cikk itt.

...ezeket is nézd meg!

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!