Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

8 ok, amiért most látjuk csak, milyen hálásak lehetünk az óvónőknek és a tanároknak

Most, hogy nincs gyerekintézmény, nagyon nagyra értékelődött a szemünkben az iskolákban dolgozó tanárok illetve az óvodák óvónőinek, óvóbácsijainak munkája.

Két hónapja vagyunk itthon a gyerekekkel folyamatosan, a nap 24 órájában. Ez már majdnem annyi, mint máskor a nyári szünet, amibe hasonlóképpen el szoktunk fáradni, pedig akkor sokkal több a mozgástér és a segítség is. Nyaranta is visszasírjuk az intézményeket, de ez a helyzet egészen más, most úgy kell együtt lennünk velük, hogy közben mindenki végzi a saját munkáját. Egy ideális életben az együtt töltött időnk szabad: esténként, hétvégente és szabadságok idején játszunk, beszélgetünk, közös programokat csinálunk, nincsenek szigorú szabályok. Csak most ébredtünk rá, milyen jó is mindenkinek az, hogy az év nagy részében a gyerekünk intézményekbe jár: összeszedtük, miért vagyunk hálásak az óvodáknak, iskoláknak és bölcsődéknek.

Reggel elindulni

Míg hétköznapokon a reggeli indulás a legnehezebb, most, hogy nincs hová menni, képtelenség a gyerekeket rávenni, hogy hagyják abba a játékot, öltözzenek fel, és üljenek a feladatuk mellé. Egy térben feladatkört váltani iszonyú nehéz nekik.

Világok

Ugyanúgy, ahogy mi szeretjük különválasztani a munkát a magánélettől, erre a gyerekeknek is szüksége van. Máshol, más közegben kicsit más emberek lehetnek, más szerepeket vehetnek fel, így könnyebb hazaérve újra jó kislánynak, szófogadó kisfiúnak lenni a számukra.

A társaságért

A gyerektársaság pótolhatatlan, az ovisnak a kakis vicceken röhögés, a bölcsisnek a barátnőkkel babázás, szerepjátékozás, az iskolásnak a másikkal versenyzés, olvasás- és játékélmények megosztása iszonyúan hiányzik. Ezt mi még akkor se tudjuk helyettesíteni, ha minden erőnkkel megpróbáljuk.

A kézműveskedésért

Mindegyik gyerek imád festeni, gyurmázni, gipszet önteni, újrapapírt gyártani, ragasztani,  és az oviban, bölcsiben minden nap csinálnak ilyesmit. Mi viszont munka, főzés, mosás, takarítás közben éppen temperát takarítani és a szőnyegbe tapadt gyurmát eltávolítani
szeretünk a legkevésbé.

A tanítónénik lehetnek jó zsaruk

Alapesetben is elég sokat kell fegyelmezni, most viszont napjaink nagy részében mást sem teszünk, csak olyan dolgokra vesszük rá őket, amiket nem akarnak. Ülj le tanulni, színezd ki ezt kérlek, és maradj csendben, ne ugrálj az asztalon. Ha ugyanezt Kati néni kéri, akkor szó nélkül, örömmel teszi, velünk viszont csakazértis ellenkezik.

Lehetnek egyszerre egy személyek

Most az amúgy is ezer szerepünk mellé tanító néninek, óvónéninek és gondozó néninek is kell lennünk, a különböző szerepek pedig ellentmondásba kerülnek egymással. Sajnálom, hogy nem igazán értelmes egy házi feladat, vagy túl sok, mégis nekem kell kipasszíroznom belőle, vagy míg a bölcsiben vidáman bújik ágyba ebéd után, nekem véres szájú sárkánnyá kell változnom, hogy lefektessem.

Ezt láttad?

Hogyan tanuljon otthon a gyerek, míg nincs iskola?

Nem vagyunk tanárok

Nem csak ezer szerepet, több szakmát is néhány hét alatt be kellene tanulnunk, ilyen a pedagógusé is. Bár a szorzás-osztás még egész jól megy, nem tudjuk például, hogyan kell neki megtanítani, rávezetni a megoldásra, és nem megoldani helyette.

A menza mesés dolog

A sokat szidott közétkeztetés most nagyra értékelődött a szememben: milyen jó lenne egyszer simán enni egy salátát ebédre, és nem főzni három fogást, hogy mindegyik jóllakjon. Milyen jó is az, mikor csak egy főétkezés erejéig kell kreatívnak lenni, mert az ebédet a menza adja! Nem beszélve arról, hogy a menzán, ha Zsuzsi néni adja, érdekes módon ezerszer többféle ételt esznek meg, mint otthon.

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Getty Images

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!