Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

„Azt a csokit is befalod?” – A Nosalty saját sztorikkal állt bele a bántalmazásellenes kampányba

A Nosalty is csatlakozott a Centrál Médiacsoport kampányához, amely elítéli az abúzus és bullying minden formáját.

Amikor kiderült, hogy a cégünk elindítja ezt a kampányt, nem volt kérdés, hogy a Nosalty csapata is csatlakozik hozzá. A szerkesztőségben rögtön elkezdtünk beszélgetni arról, kit milyen abúzus ért eddigi élete során, és milyen hatással volt rá a későbbiekben. Szomorúan tapasztaltuk, hogy szinte már mindegyikőnk átélt valamiféle verbális bántalmazást, és, bár ez nem fizikai agresszió, hasonlóan mély sebeket tud ejteni az ember lelkén és önbizalmán néhány gúnyos megjegyzés is.

Most megosztunk veletek pár személyes történetet, reménykedve abban, hogy ezzel segíthetünk másoknak feldolgozni a szóbeli bántalmazást.

„Nem vagy elég jó”

„Az első munkahelyemen, ahol képernyős voltam egy másik lánnyal együtt, többször is abuzáltak minket. Első körben az egyik közvetett munkatársunktól hallottuk folyamatosan, hogy lekövérez minket, és nem érti, mi hogy kerülhetünk képernyőre, de egyszer a főnököm is behívatott minket, hogy most már le kellene fogynunk, mert ez így nem pálya, és más műsorvezető lányok sokkal vékonyabbak, mint mi. Ez nagyon rosszul esett, sokat sírtam miatta, mert olyan volt, mintha ultimátumot kaptunk volna, hogy „vagy a fogyás, vagy a munkád”, és bár ebben a világban ilyen tényleg van, de a legtöbb ismerősöm szerint még egy főnöknek sem etikus ilyet mondania. Persze a másik műsorvezető férfi, akinek csakúgy feszült a hasán az ing és a zakó, még csak hasonlót megjegyzést sem kapott.…"

„Te kis csúnya”

„Pár barátnőmmel elmentem iszogatni egy kicsit, és az egyikük, akivel közel laktunk egymáshoz, megismert egy srácot, aki az este végén azt találta mondani, hogy hazakísér minket, ha már legalább az egyikünk ennyire szép" – (nem rám értette...).”

„Azt a csokit is befalod?”

„Komoly táplálkozási zavarokhoz vezethet tinédzserkorban az is, ha egy elvárt sztenderd miatt kell lefogynunk, méghozzá normális testsúlyból. A táncot egészen kicsi koromban kezdtem el, és bár remekül ment, erős csontozatom van. Mégsem voltam kövér, sőt. Ezt már csak utólag, felnőtt fejjel, a fotókat visszanézve látom be, pedig a szüleim mindig támogattak, hogy butaság hallgatnom a bántó szavakra. Azonban pár gyerek a csoportból, és sokszor szülők, edzők is tettek megjegyzést, burkoltan, szinte vicceskedő hangnemben, hogy „visszatértél az esti ropizáshoz?” vagy „nem kellene édességet enned esténként…”. Ennek a fajta verbális megaláztatásnak sem alapja nem volt, sem pedig ilyen formában helye az életemben. Rengeteg évnek kellett eltelnie, hogy a sport abbahagyását követően reálisabb testképem legyen, és még 30 fölött sem gondolom, hogy sikerült teljesen jó munkát végeznem az önértékelésem fejlesztésében.”

Hosszútávú következmények 

Sajnos a bántalmazók sokszor nem is sejtik, mekkora kárt tudnak akár egyetlen egy mondattal is tenni. Az abuzált fél egész életét végigkísérheti egy-egy beszólás, és akár a cselekedeteire is befolyással lehet egy rosszkor hallott mondat. Nem ritka, hogy ennél súlyosabb következményei is lesznek a bántalmazásnak, hiszen a későbbiekben akár komoly szorongásos problémákat is okozhat, ha nem beszél róla az illető.

„De gebe vagy, jézusom, egyél valamit!”

„A nagymamám régen sokszor mondta, hogy túl sovány vagyok. Ezt általában egy olyan mondattal is megfűszerezte: „Senkinek sem kell egy fogpiszkáló.” Borzalmasan bántott a dolog. Sokáig tartott, mire sikerült megbékélni a testemmel, de szerencsére mára már nem a hibákat keresem, hanem inkább azokat a részleteket, amelyek tetszenek magamon.”

Az internet is csatatér

Sajnos az internet megjelenésével még könnyebb valakit abuzálni, az Instagram és a Facebook pedig valóságos csatatér lett. A legijesztőbb számomra talán az, hogy ebben az esetben az illető bármikor egy álprofil mögé bújhat, így fel sem kell vállalnia saját magát.

„Hogy nézel már ki?"

„Pár évvel ezelőtt elindítottam egy fogyós blogot. Hamar elég népszerű lett, és a kezdetekben rengeteg elismerést és támogatást kaptam az olvasóimtól. Pár hét elteltével azonban érkezett pár kéretlen üzenet azzal kapcsolatban, mennyire csúnya vagyok. Pár nappal később már az Instagram-képeim alatt is megjelentek ezek a kommentek. Mérhetetlenül rosszul esett, és napokig sírtam miatta. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam, mitévő legyek: töröljem a kommenteket, ami olaj lehet a tűzre, vagy hagyjam meg őket, és szembesüljek azzal, mennyien lájkolják a beszólásokat. Talán azért is esett olyan rosszul, mert én inspirálni szerettem volna más lányokat a fogyásommal. Szerencsére a mentorom egyetlen mondata gyorsan helyretett: „Ki nem sz*rja le, mit mond Jóska Pista? Nem is ismer!” Ezek után nem érdekelt, ki milyen megjegyzést tesz a külsőmre, főleg azután, hogy láttam, a legtöbben egy kamuprofil mögé bújtak.”

FONTOS!

Gondolkodj, mielőtt kommentelsz! Nem tudhatod, hogy milyen sebet ejthetsz a másikon akár egyetlen egy bántó megjegyzéssel. Ha pedig téged támad be valaki, akkor a legjobb, amit tehetsz, ha nem veszel róla tudomást, és nem mész bele a játékba. Ha ugyanis belefolysz, az csak feltüzeli az abuzálót, aki az így keletkezett feszültségérzésére még több támadással reagál. 

Ezeket olvastad már?

Szólj hozzá!

Hozzászólások (1)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

libaláb
libaláb Mon, 2020-09-21 17:45

Picikét azért figyeljen mindenki, hogy ne essen át a ló túlsó oldalára sem. Akinek egyetlen mondat örökre tönkreteszi az életét, akkor ott egy hosszabb terápia lett volna szükséges már a bántó megjegyzés előtt is, hiszen senki sem élhet vattába csomagolva. Az Insta és a Face sem “léleknyalogató” hanem ha kiteszed a fotódat, akkor minden “jaj de jó popsid van” mellé (egyébként erre is mi szükségetek van, felfoghatatlan) jut egy-egy “hogy van merszed ilyen löttyedt hátsót mutogatni” is.