Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Eljött ez a nap is: véget ért 4 hetes cukormentes életünk! Így éltük meg, olvassátok!

Eljött a nagy nap, véget ért a szerkesztőség 4 hetes cukormentes élet kihívása. Olvassátok tapasztalatainkat, botlásainkat és jövőbeli terveinket!

Egyrészről szinte hihetetlen, hogy már véget is ért a 4 hetes cukormentes kihívásunk, másrészt pedig természetesen kivétel nélkül alig vártuk már, hogy eljöjjön ez a nap. Van, aki végig kitartott, van, akinek nem úgy hozta az élet.

Lássuk részletesen, hogy éltük meg ezt az egy hónapot, ki milyen tapasztalatokkal zárja ezt az időszakot, mivel fog „ünnepelni”, és ki hogyan folytatja tovább! (A kiemelt, dőlt betűs részek az én, dietetikusként megélt szubjektív tapasztalataimat tükrözik.)

Mi volt ennek az egésznek a célja?

Ez volt az egyik kérdés, amit a legtöbben feltettek nekem. Teljesen jogos kérdés egyébként. Több célja is volt ennek a kihívásnak:

  • megélni milyen egy hónapig édességek, sütemények nélkül élni, és kibírjuk-e vajon?,
  • megismerni, hogy milyen erről-sosem-gondoltam-volna-hogy-van-benne-cukor élelmiszereket fogyasztunk rendszeresen,
  • egy kicsit változtassunk a berögzült, „rossz” étrendi szokásokon – pl. az esti nassoláson,
  • van, aki pedig csak a verseny kedvéért vágott bele.

Számomra, mint szakember számára a kihívás lényege az volt, hogy megéljem a mindennapokban, milyen nehézségekkel jár az, ha át kell gondolnom – és adott esetben az étrendemből elhagynom – a megszokott ételeimet, ha el kell olvasnom MINDEN címkét a boltokban (pedig amúgy is rendszeresen olvasgatom őket), ha meg kell szólítanom a pincért, a szakácsot az étteremben és addig kell faggatnom, amíg minden alkotóról ki nem derül, hogy van-e benne cukor.

Van-e egy ilyen étrendnek értelme?

Azt a kérdést is nekem szegezték, hogy dietetikus szakmai szempontból indokolt-e egy ilyen erős étrendi megszorítás, mint a „hardcore” szint, ahol nem fogyasztottunk cukrot, sem hozzáadott cukrot vagy ennek bármilyen formáját (pl. dextróz) tartalmazó élelmiszert, sem édesítőszert, vagy ezeket tartalmazó élelmiszert.

Erre a kérdésre szakmai szempontból egyértelműen „Nem” a válasz, azaz szakmailag nem indokolt, hogy ilyen szélsőséges módon elhagyjunk az étrendünkből akár alapvető élelmiszereket is. Korábban is többször leírtam már, hogy nincs értelme és a XXI. században igazából realitása sem annak, hogy 100%-ban elhagyjuk étrendünkből a cukrot és cukorpótlókat, édesítőszereket. Arra azonban az egészséges, kiegyensúlyozott étrendben is – nem csak fogyókúra esetén – érdemes törekedni, hogy minimalizáljuk a cukorfogyasztásunkat:

  • akár úgy, hogy nagyon ritkán fogyasztunk édességeket, süteményeket, édes italokat,
  • akár úgy, hogy mesterséges vagy természetes édesítőszereket, cukorpótlókat használunk cukor helyett,
  • akár úgy, hogy otthoni kedvenceinket a szokásosnál kevesebb (fele, harmada) cukorral készítjük el,
  • akár úgy, hogy amikor viszont édes ételt, süteményt, csokit fogyasztunk, akkor jó minőségűeket választunk vagy tényleg csak nagy kedvenceinket, különlegességeket próbálunk ki,
  • és természetesen mindig szem előtt tartjuk a mértékletességet.

Ha valaki cukorbetegséggel, inzulinrezisztenciával, túlsúllyal él, akkor az ő étrendjükben az egyszerű cukrok és az ezeket tartalmazó élelmiszereknek valóban erős korlátozásra van szükségük, rájuk hosszú távon is a „light” cukormentes étrend (azaz az édesítőszerek használata megengedett) szabályai érvényesek.

Kiszálltunk-e menet közben a buliból?

A csapatból hárman szálltak ki menet közben a kihívásból (jellemzően az utolsó héten), ketten váltottak át a „hardcore” szintről a „light” szintre, és hárman tartottunk ki a „végsőkig” – mondanom sem kell, egymást erősen húzva, motiválva.

A „kiszállókat” általában valami külső körülmény befolyásolta: pl. külföldi utazás barátokkal, mézes teával kezelendő betegség, gyomorinfluenza, születésnap, és volt, aki egyszerűen belefáradt a mindennapos nézegetésbe, mérlegelésbe.

Jobb-e nekünk most, mint a kihívás előtt?

A csapat fele érzi jobban magát szellemileg és fizikailag a 4 hét letelte után, mint előtte, egy valaki rosszabbul, és ketten nem éreznek érdemi változást.

Megváltoztak-e az étkezési szokásaink 4 hét alatt?

„Inkább a vásárlási szokásaim változtak meg, az étkezési szokásaimra továbbra is jellemző, hogy az esti órákban szívesebben pakolom ki a hűtőt mint napközben, amikor leköt a munka.”

„Talán azért, hogy kompenzáljak, a szénhidrátfogyasztásomra nagyon odafigyelek és sokkal több ”édességpótló„ dolgot eszem (pl. banán, asztalt gyümölcsök, turmixok).”

„Eddig sem voltam kifejezetten édesszájú, de heti 1-2 csoki, kakaó, kóla stb. azért lecsúszott. Ezeket a 4 hét alatt nem helyettesítettem mással, így kevesebb volt a nasi és több ásványvizet ittam.”

„Az első hét szuper volt, a második héttől viszont belecsúsztam egy őrült nasizásba, mandula, kesu, pisztácia, szárított gyümölcsök ezerrel, amitől az emésztésem egy kicsit ”lefagyott„. A harmadik héten szerencsére lenyugodtam, de talán túlságosan is, fásult állapotba kerültem, szinte egész nap volt valami sajtkrém az asztalomon, amibe zöldségeket vagy Wasa kenyeret mártogattam. A negyedik héten megéreztem a vége szelét, akkor újból jobb passzba kerültem, de sajnos egy nappal korábban beadtam a derekam egy kis csokinak.”

„Még tudatosabban vásárolok (bár eddig se vettem hozzáadott cukros dolgokat, ha lehetett), rájöttem, hogy valójában mennyire könnyű édesség nélkül élni, és a 4 hét alatt alig nasiztam.”

„Gyümölcsöt eszem édesség helyett. Sokkal édesebbnek érzem az ételeket. Például végre értem, amikor azt mondja valaki, hogy a sok répától édes lesz a leves. Mert tényleg! Végre ízlik a natúr joghurt. Előtte csak a gyümölcsöset voltam képes megenni (és nem azt, amihez gyümölcsöt turmixoltam, hanem azt amihez az a jó édes gyümölcsszósz van gyárilag). Volt, hogy próbálkoztam a natúrral, de borzasztónak gondoltam, ez megváltozott, ami szuper.”

„Igazából megerősített ez a négy hét, hogy nincs szükségem a csokira, de ha látom, akkor eszem, ergo nem veszek (de ez már korábban is így volt). Tudatosabb lettem, mert érzem, hogy rosszabb, ha édességet eszem: nagyon gyorsan éreztem az úszógumimon a növekedést, a hasam méretén; valamint azt is éreztem, amikor hosszabb kihagyás után ettem, hogy lelkileg sem esik jól: pillanatnyi jó érzés, de aztán ez gyorsan elmúlik, és utána rosszabb a lelkifurdalás és az említett fizikai hatások miatt, amik nem változnak olyan gyorsan, mint a vércukorszintem.”

     

Nyilván nekem is változtak az étkezési szokásaim, bár mivel alapvetően amúgy is egészségesen étkezem, nem feltétlenül gondolom azt, hogy a jó irányba. Mivel minden bolti felvágott tartalmaz dextrózt, nehéz volt a napi megfelelő fehérjebevitelt biztosítani (nem mindig sikerült házi hentesáruhoz jutnom, amelyek között egyébként sem jellemző, hogy zsírszegény termékek lennének).

Az édes íz pótlására gyakorlatilag 4 hét alatt elfogyasztottam az egyébként éves 100%-os gyümölcslé mennyiségemet és a hiányérzet miatt pedig a szokásosnál jóval több diákcsemegét, kesudiót, pisztáciát ettem, ami mondjuk meg is látszik a bőrömön. Az persze még engem is jó érzéssel tölt el (és őszintén szólva meg is lep), hogy 30 napig kibírtam csokoládé, cukor, sütemény nélkül, és a kezdeti nehézségek után jóval könnyebben ment, mint vártam volna, de az is biztos, hogy nem szeretnék ezekről örökre lemondani és nem is fogok. Az más kérdés, hogy pl. meg tudom-e azt valósítani, hogy a hétköznapokban egyáltalán nem eszem ilyesmit, bár ez eddig is kb. minden 2., 3. héten fordult elő, tehát olyan nagy előrelépés az én esetemben ez talán nem lesz.

Az is egy jó irány lehet még szerintem, hogy ha adott egy termék (pl. szójaszósz, hentesáru, bármi más), amiből kapható hozzáadott cukrot tartalmazó, illetve ezt nem tartalmazó változat is, akkor az utóbbit választjuk minden esetben.

Ki milyen tanulságot vont le ebből a kihívásból?

„Jó lenne, ha csak akkor ennénk cukrot, amikor akarunk. Én most már tudom, és odafigyelek erre, de a legtöbben nem is sejtik, hogy az általuk elfogyasztott reggeli 5 eleméből 4-ben cukor van. Erre kéne mindenkit figyelmeztetni! Remélem ez a kis cikksorozat és a mi példánk sok emberhez eljut!”

„Minden azon múlik, hogy korábban mennyire volt édesszájú az ember és mennyire kattant rá bizonyos dolgokra. Simán meg lehet szokni és teljesen jól el lehet lenni cukor nélkül is, minimális cukorfogyasztással meg pláne!”

„Türelem, odafigyelés, tudatosság. Ha nincs valódi motiváció, akkor nagyon könnyű megszegni a fogadalmat.”

„Elhatározás kérdése volt végülis az egész, és mivel jó érzés, hogy egy alapvetően nem természetesen alapanyagot kivontam az étrendemből, így valószínűleg továbbra is figyelni fogok, hogy ne egyek kifejezetten cukros ételeket. Bár kisebb engedményeket tenni fogok (pl. saját szülinapi torta).”

„A legjobb, ha az ember kimegy a piacra és kistermelőktől veszi a sajtot, a sonkát, a tejtermékeket, ezekről legalább pontosan tudod, mi van bennük.”

„Sima ügy, ha kötelező :D.”

„Egyáltalán nem volt vészes, sőt könnyebb volt, mint gondoltam. A baj akkor van, ha máshol eszem. Ott szinte betarthatatlan ez a diéta, mert a pincér (mint ahogy egy épeszű ember sem) fogja elsőre megérteni, mit takar az a kérdés, hogy van-e benne cukor? Nem azt, hogy az ételt cukrozták-e hanem, hogy bármely alapanyagában már eleve nem volt-e cukor. Cukormentes a kenyér? Cukormentes a kolbász? A balzsamecet? Ésatöbbi. Volt, hogy már nekem volt kínos, mert én lettem a ”nagyon problémás vendég„, akinek semmi se jó.”

„Nagy odafigyelést és kitartást igényel.”

„Egyáltalán nem lehetetlen, de mint minden dolgon az életben, ezen is dolgozni kell: nem szabad ész nélkül enni a cukrot, még akkor sem, ha nem látszik meg nagyon a súlyomon.”

Szakemberként számomra a legnagyobb tanulság az volt, hogy bár maga a cukormentes étrend viszonylag simán megélhető, a mindennapos, gyakorlati kivitelezése, azaz a címkeolvasás, vásárlás, főzés, előre tervezés mennyire energia- és időigényes, még nekem is. Mi most csak 4 hétig éltünk így, de akár egy cukorbetegnek, egy cöliákiásnak, egy (tej-, tojás-, szója-) allergiásnak a mindennapjai telnek így egy egész életen át, címkeolvasással, nehezített külföldi nyaralással, pincérfaggatással.

Tanulságos volt azzal is szembesülni, hogy minden bolti hentesáru tartalmaz dextrózt. Kivétel nélkül.

Ugyanakkor ez a 4 hét szerintem elég idő volt arra, hogy tényleg „lekattanjunk” a mindennapi édes íz utáni vágyról, a cukorról.

Lássuk, mivel „ünneplik” a kollégák, hogy véget ért a kihívás?

„Egy szelet sajttortával.”

„A kinder tejszelettel, ami 4 hete vár rám a hűtőben! Illetve azzal, hogy folytatom a light étrendet.”

„Ma minden cukrosat megeszek, és tegnap sütöttem egy fordított almás sütit is, ami tele volt cukorral...”

„Snickers.”

„Bármikor is legyen vége, ezzel a túrótortával ünnepelek majd, gyertyák is lesznek rajta, hogy eddig kibírtam! Aztán a gesztenyepüré. Meg egy krémes. Kettő.”

Magamat is meglepő módon, a kihívás végére egy kicsit „minden mindegy” állapotba kerültem, azaz úgy érzem, hogy akár a végtelenségig is folytathatnám ezt az étrendet. Bár ez nem egy örömteli, hanem inkább egy lemondó érzés. Így még nem is döntöttem el, hogy mivel „ünnepelek” majd, de nagy valószínűséggel vajas kifli és egész mogyorós étcsoki lesz, meg az édesítő a kávémba. Mondjuk arra őszintén kíváncsi vagyok, hogy hogy fog ízleni az első falat csoki egy hónap után.

Hogyan tovább?

„Egy ideig még biztosan nem tudok leállni a hozzávalók böngészésével, de nem is tervezem, mert ha lehet, akkor sokkal jobb cukormentesen étkezni.”

„Én valószínűleg visszatérek fokozatosan arra a szintre, amit korábban is folytattam: hétköznap semmi édesség, a felvágottak visszatalálnak a menübe dextróz ide vagy oda, hétvégén pedig lesz házi süti kevés cukorral és nem egy egész tepsivel, minőségi csoki az esti filmnézés mellé. Ez kb. egy ultralight szint.”

„Az üdítőket terveim szerint teljesen el fogom hagyni, mivel feleslegesnek tartom most már, hogy cukrozott gyümölcslevekkel és szénsavas löttyökkel tömjem magam.”

„Kevesebb cukros üdítő, tulajdonképpen teljesen felesleges, és egy finom zöld teával, vagy citromos vízzel kiváltható.”

„A hozzáadott cukrot elhagyom, ha lehet, és szem előtt tartom, hogy ha ennyire nem kívántam, amikor tilos volt, akkor valószínűleg amúgy sem kellene édességeket zabálni.”

„Egyelőre bizonytalan, hogy mikor állok meg. Az első opció, hogy ahogy vége a 30 napnak, az egekbe repítem a vércukorszintem, aztán újra önmegtartóztatásba kezdek. Lehet nem ilyen durva szinten, és néha csalni fogok, de sokszor tényleg semmiből nem tart lemondani a cukorról. Nekem ez a legnagyobb tanulság. A másik opció, hogy nem sütizek be a kihívás végén, és csinálom amíg bírom. Azért inkább az elsőnek adok nagyobb sanszot.”

„Csökkentett szénhidrátbevitel úgy általában. Egy cukorbeteg barátom azt mondta, mindenki úgy kellene élnie, mint a cukorbetegeknek: lassan felszívódó szénhidrátokat enni, alacsony glikémiás index stb. Csak egy hasnyálmirigyünk van, és arra vigyázni kell, nehogy megelégelje a szélsőségeket. És azt gondolom, jobb ésszel enni az édességet, mint kényszerűségből megvonni magunktól. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki cukorbeteg, az ész nélkül ette, de az én esetemben (nincs örökletesség a családban) ez egy elképzelhető forgatókönyv).”

Aki egy kicsit bevállalósabb, annak mindenképpen tudom ajánlani, hogy próbálja ki a cukormentes életet – 1-2 hétre szerintem még a „hardcore” szintet is érdemes kipróbálni- tényleg csak azért, hogy egy kicsit jobban szembesüljünk a napi rejtett cukorbevitellel, legyen néhány „nahát!” élményünk, és empatikusabbak legyünk azokkal szemben, akik egy egész életen át megszorításokkal korlátozott étrenden élnek.

Az egyik legérdekesebb tapasztalás számomra, hogy az én mindennapjaimat látva a 12 éves fiam is bevállalta a cukormentes életet 10 napra, és a kisebbik, 7,5 éves fiam is 6 napra. Nagyfiam sikeresen abszolválta is a feladatot, a kisebbik még a kihívása középidején tart, nagyon ügyesen, és ehhez kapcsolódóan napi szinten beszélgetünk erről a témáról, ami szerintem egy fontos, és jó megközelítése az egészséges életre nevelésnek.

A fentiek mellett pedig továbbra is büszke vagyok a kollégáimra, akik bevállalták és végigcsinálták ezt a kihívást!

Ezek a cikkek is érdekelhetnek!

Szólj hozzá!

Hozzászólások (2)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

terranova56
terranova56 Sun, 2017-03-26 10:12

Gratulálok mindenkinek, mindezt jelenleg magam is átélem, fogyok, és a képekről látom senki nincs túlsúlyban, ami szerintem még nehezebbé tette a kihívást.
Nekem viszonylag könnyű fogyni, mert én az étel kedvéért eszem, az ízek miatt, az éhség nem befolyásol, de el tudom képzelni (van olyan ismerősöm aki, ha nem tud enni fél napon keresztül, beteg, és nagyon nyűgös lesz) milyen a kalória hiánya.
Cukrot, ha lehet nem teszek az ételbe, édesítőt igen. (ma már vannak, szerintem igen jó befőtt, lekvár stb. eltevésére alkalmas édesítők)
Ami kis problémát jelent, összehasonlítottam a finomlisztből és a teljes kiőrlésű lisztből készült durum tészták adatait, amiből kiderül, hogy az energiatartalom, szénhidrát ugyanaz, a teljes kiőrlésűben duplája a zsír, fehérje ugyanannyi, na persze a rostból több van benne.
Vajon miért is jobb a teljes kiőrlésű?

Bodon Judit dietetikus
BodonJudit / Bodon Judit dietetikus Mon, 2017-03-27 09:59

Kedves terranova56! Korábban írtam egy rövid cikket a témában: http://www.nosalty.hu/ajanlo/tenyleg-jobb-teljes-kiorlesu, ezt még annyival egészíteném ki, hogy a teljes kiőrlésű lisztek és a belőlük készült termékek szénhidráttartalmának felszívódása a magas rosttartalmuk miatt lassabb, ami pl. túlsúlyos, cukorbeteg étrendben előnyös tulajdonság.
Üdv, Judit