Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

„Érzelmileg nagyon erősen kötődöm az ételekhez” - Milutinovits Panka beavatott minket a food stylist szakma rejtelmeibe

Milutinovits Panka az egyik legismertebb food stylist itthon, aki számos szakácskönyvön dolgozott már, személyes blogja, a Hello Garlic pedig a Food52 oldalán is szerepelt.

Milutinovits Panka bölcsészként végzett magyar-kommunikáció szakon, ma pedig mégis egy ízig-vérig modern szakma, a food stylist áll a névjegykártyáján. A húszas évei végéig teljesen más területen tevékenykedett, de volt bátorsága, hogy a saját kezébe vegye a sorsát, és kilépett az irodai, alkalmazotti létből mondhatni az ismeretlenbe, hogy a gasztronómiával foglalkozzon. Akkor még nem tudta, hova fog vezetni Hello Garlic nevű gasztroblogja, csak azzal foglalkozott, ami érdekelte – ételekkel.

Az elmúlt öt-hat év eredménye végül két garázst megtöltő, régi és új tányérokból, evőeszközökből, poharakból, textilekből, deszkákból, hátterekből álló készlet, több mint 20 szakácskönyv, a legnagyobb, élelmiszerekhez kapcsolódó cégekkel való együttműködések, egy kiállításon való részvétel és rengeteg barátság lett. Pankával bolhapiacozásról, a szabadúszó lét örömeiről és a karácsonyi dekorációkról beszélgettünk.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Panka Milutinovits (@hello_garlic) által megosztott bejegyzés,

A food stylist szerepkör egy nagyon friss fogalom, mindössze néhány éve jelent meg, mint önálló szakma, így nem mondhatni, hogy valaki kiskorától kezdve annak készült volna. Te hogy jutottál el ehhez a foglalkozáshoz?

Mindig úgy gondoltam magamra, mint aki a kreatív szakmában fog dolgozni, de végül bölcsész szakon végeztem, és teljesen elsodródtam a vágyott úttól. Élt a fejemben egy kép magamról, ami egyáltalán nem egyezett meg azzal, amit a valóságban csináltam, és éreztem, hogy valamin változtatni kell. Még az egyetem alatt kezdtem el főzni, és teljesen magukkal ragadtak az alapanyagok, az ízek, egy egészen új világ tárult fel előttem. A húszas éveim közepén-végén volt másfél év, amikor nem volt fix munkahelyem, ekkor jött el az a pillanat, hogy ki tudtam mondani magamnak és a családomnak, hogy nem szeretnék irodában dolgozni, meg szeretnék próbálni valami alternatív úton elindulni. Ekkor kitaláltam, mindenféle előzetes elképzelés, komoly koncepció nélkül, hogy indítok egy blogot, ahol én fogok főzni, fotózni és stylingolni. Ez lett a Hello Garlic Tumblr blog. A legelső bejegyzéseim egész egyszerű alapanyagfotók voltak, ekkor még az alkotás öröme vezérelt, úgy éreztem, hogy új játszóteret találtam magamnak. Ahogy kialakult a rendszeresség, és lett némi gyakorlatom, néhány szép kellékem, úgy kezdett letisztulni a kép, hogy a kompozíciók kialakításában tudom kiélni magamat igazán. Ezután a főzés és a fotózás alkalmazott technikává vált annak érdekében, hogy létre tudjak hozni egy olyan képet, ami számomra érdekes és boldogsággal tölt el.

A kedvenc visszajelzésem a rácsodálkozás: „ez hogy jutott egyáltalán eszedbe?”

A szűkebb környezetemtől sok megerősítő visszajelzést kaptam, ami annyi energiát adott, hogy végül mindenféle konkrét elképzelés nélkül elküldtem a blogomat Mautner Zsófinak, akit a kezdetektől követtem. Nagy levegőt kellett venni hozzá, de azonnal pozitív választ kaptam tőle, majd találkoztunk. Innentől kezdődött a food stylist karrierem. Fotóztam is párszor Zsófinak (és azóta is fotózok néhány megrendelőnek), de idővel rájöttem, hogy elsősorban a food stylinggal szeretnék foglalkozni.

Bár már pár éve közkézen forog a food stylist fogalma, még mindig sok bizonytalanság van a fejekben azzal kapcsolatban, hogy mit is csinál pontosan egy food stylist. Hogyan tudnád ezt összegezni?

Ma már szeretem, ha food stylist helyett food & prop stylistként, vagy egyszerűen csak stylistként jelölnek meg a könyvekben, mivel annyira sokrétű a munkánk. A fotózást megelőzi a megrendelővel való részletes egyeztetés arról, hogy milyen stílusú képeket készítsünk. A fotózásokon általában egy szakács, vagy valaki, aki főz, egy fotós és a stylist a csapat tagja. Hárman szorosan együttműködve dolgozunk azon, hogy kialakuljon a végső kép. A szakács beszerzi az alapanyagokat és főz, megegyezés szerint tálal is, én kiválasztom, hogy milyen tányérba kerüljön az étel, és kialakítom a környezetet, összeállítom a kompozíciót, hátteret vagy alapot és egyéb kiegészítőket választok. Utóbbiakat én biztosítom, ez lehet evőeszköz, textil, pohár, akár virágok, fűszerek, majd ezután következik a fotós. A szűk kompozícióktól egy teljes konyha berendezéséig terjed a munka. Általában a szükséges kellékek többszörösét viszem magammal, hogy minden kéznél legyen a fotózáskor. Emellett nagyon sok különböző feladatom adódott az évek során, például több éve vagyok „Tasty-jellegű” főzővideók keze: itt én szerzem be az alapanyagokat, részben a recepteket is én írom, az operatőrrel találjuk ki a forgatókönyvet, majd a kamera előtt megfőzöm az ételt. Gyártunk kis szórakoztató stop-motion videókat is, ahol képről-képre mozdítunk egy keveset a szereplőkön, ezekből áll össze aztán a kisfilm. Dolgoztam reklámfilmekben is, emellett készítek stylingot ételek csomagolásához, kis és nagy cégek különböző vizuális anyagaihoz, az óriásplakáttól a szórólapig.

Miért van szükség egy fotózásnál a food stylistra?

Nem minden esetben van ránk szükség. Ha egy étteremben kell fotózni egy fehér háttér előtt, ott nem elengedhetetlen a food stylist, hiszen a szakács tálalja, a fotós pedig bevilágítja és lefotózza az ételt. A mi munkánk egy profi ételfotózásnál kezdődik, mondjuk egy szakácskönyv képi anyagának elkészítésekor, ahol mindenkinek megvan a maga feladata, amire koncentrál. Így tud gördülékenyen menni a munka. Előfordul, hogy egy személyben én főzök, fotózok és stylingolok, így tapasztalatból tudom, hogy nagyon megterhelő egyszerre ezeket csinálni, mert teljesen más figyelmet igényel minden feladat.

Bár minden munka, így minden étel és fotózás más, van olyan stílus, ami kifejezetten közel áll hozzád?

Ebből a szempontból is szerencsés a munkám, mert ritkán kerül elém két azonos étel. Szeretem a változatosságot, ezért értékelem, ha valami kilóg a sorból, ha a megrendelőnek egyedi elképzelése van arról, hogy mit szeretne látni. De igazából jöhet bármi, minden kép egy újabb kihívás.

A munkádban a megrendelők igényeihez kell igazodnod, de a Hello Garlic blogodnak van egy nagyon markáns karaktere. Itt visszaköszön az alapanyagok iránti szenvedélyed is. Hogyan néz ki egy új kép megszületésének folyamata?

A Hello Garlic a szívügyem, a játéktér, ahol megvalósíthatom a kreatív elképzeléseimet. Ezeknél általában maga az alapanyag ihleti a fotó tárgyát. Többféle módon alakul ki egy kép koncepciója. Van, hogy éppen dolgozom valamilyen zöldséggel, gyümölccsel, és közben meglátok benne valamit, ami vicces, meglátok benne egy mintázatot, amiből ki lehet rakni egy geometrikus formát. De olyan is előfordul, hogy kitalálom, hogy egy bizonyos alapanyaggal fogok dolgozni és addig próbálkozom, amíg egy számomra vonzó végeredményt tudok összeállítani.
A lényeg, hogy úgy érezzem, a végeredmény szórakoztató, meghökkentő vagy egyszerűen csak jó ránézni, és elveszni a részletekben. A legtöbbször azonban egyszerűen csak beugrik valami. A legutóbbi banános stop-motion videóm például félálomban jutott az eszembe, ebben a félig tudatos, lebegő állapotban már többször születtek izgalmas ötletek.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Panka Milutinovits (@hello_garlic) által megosztott bejegyzés,

Azon túl, hogy a segítségével indult el a karriered, mi az, amire a legbüszkébb vagy a bloggal kapcsolatban?

A legutóbbi számomra kiemelkedő eredmény, hogy a Food52, ez a magas minőségű amerikai receptoldal megosztotta a lilakáposztás képemet az Instagram-oldalukon. Ez óriási elismerés már a számok szintjén is, több mint 40 ezer like-ot kapott, és több mint ezer új követőt hozott, és néhány hónappal később újra megosztották, mint f52bestof, azaz az egyik legtöbb like-ot kapott kép. Én nem tudok róla, hogy más magyar Insta-oldal képét megosztották volna.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Panka Milutinovits (@hello_garlic) által megosztott bejegyzés,

Az étel a munkád és a hobbid egyszerre – mit jelent számodra az étel?

A férjem hívta fel a figyelmemet rá, hogy bármit is mesélek, a régi, kiskori emlékeimben kivétel nélkül mindig szerepel valamilyen étel, szerintem ez elég vicces.

Bölcsiben elharaptam a nyelvem és össze kellett varrni, ezért csak tejszínhabot ehettem utána, legalábbis így maradt meg, emiatt szuper emlék. Vagy hogy a nagypapám kakaós csigával jött értem az oviba, a Manci néninél mindig gesztenyepüré volt, Anyukám korai reform étkezési próbálkozásai a tízórainkban tesztelve a párizsi alá rejtett saját búzacsírával, titokban szemezgetés a Nagymama aprószemű sajtos pogijából, ami későbbre volt félretéve. Vagy amikor a legjobb barátnőmmel általános iskolában életünkben először pattogtattunk kukoricát mikróban, de nem teljesen értettük az utasításokat, ezért kinyitottuk a zacskót és úgy indítottuk be a gépet, ami persze teljesen telepattogtatta a mikrót. Amikor megtanultunk a tesómmal banánturmixot készíteni és palacsintát sütni, feldobva fordítani, hogy milyen zacskós kész tésztával tömtük magunkat a barátnőimmel gimiben, amikor egyikünknél az érettségire készültünk, az egyetemi melegszendvics, és folytathatnám. Kristálytiszta emlékek, úgy, hogy a körülötte lévő napok, évek elmosódnak.

Érzelmileg nagyon erősen kötődöm az ételhez, nagyon szeretek enni. Emiatt hálás vagyok, ha valaki főz nekem, időt fektet abba, hogy kitalálja az ételeket, és elmegy bevásárolni, hogy elkészítse azt.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

Azzal, hogy food stylist lettem, 180 fokos fordulatot vett az életem, ami teljes életmódváltással járt, és azóta is nagyon hálás vagyok érte. Persze néha megterhelő az akár 10-12 óra munka, fizikailag is, mert nagy súlyokat mozgatunk, cipekedem. Utóbbiban és még sok mindenben egyébként állandó segítségem a férjem, akinek ezúton is köszönöm a támogatását és a türelmét. Mentálisan is folyamatosan toppon kell lenni, hiszen az alkotás intenzív koncentrációt igényel, közben kommunikálni kell, szervezni, beszerezni, egyeztetni. Ugyanakkor a szabadúszó lét számomra felbecsülhetetlen, a tudat, hogy a saját kezembe vettem a sorsomat, megtanultam tárgyalni, árakról beszélni, jó érzéssel tölt el, és büszke vagyok rá. A szabadság érzése az egyik, amit a legjobban szeretek ebben, a másik az emberek, akikkel együtt dolgozom. Szerencsésnek érzem magam, hogy bekerülhettem ebbe a közegbe, és nemcsak együtt dolgozhatok kreatív, érdekes emberekkel, akiktől tanulhatok, hanem felnőtt fejjel barátságokat is kötöttem néhányukkal. Megemlíthetem itt Erdőháti Áront, Kövesdi Rékát, László Ágit, Puskás Nórit, és még folytathatnám.

Feltételezem, rengeteg eszközöd van, amiket a fotózásokra viszel, hogy újabb és újabb koncepciókat hozz létre. Hogy kell elképzelni, ezeket mind a lakásban halmozod fel? Honnan szerzed be őket?

A családi béke megőrzése érdekében kiköltöztettük a kellékeket a lakásból először a garázsba, majd miután már ott sem fértek el, egy saját, dupla garázst kaptak. A készletem egy részét modern darabok töltik ki, külföldön is mindig nyitott szemmel járok, a másik része régiségekből áll, ezeket bolhapiacokon, régiségboltokban szoktam beszerezni. A kincsvadászatot nagyon élvezem, itt olyan egyedi tárgyakhoz juthatok, amiből nincs még egy.

Van kedvenc ilyen kincsed most?

Igen, és már-már tündérmeseszerű a története. Tavaly egy balatoni bolhapiacon találtam egy tányérkészletet, aminek minden egyes darabja más, gyönyörű pasztell színű volt. Hozzászoktam, hogy nem veszek készletet, mert nincs szükségem rá, hiszen csak egy-egy darabokat használok fel munka közben, ezért csak bizonyos tányérokat hoztam el. Később jöttem rá, hogy a Kispesti Gránitgyár készletéről van szó, ami egykor Európa legmodernebb és második legnagyobb gyára volt, és hosszú évtizedeken keresztül ontotta magából az iparművészek által tervezett kerámiákat elképesztően izgalmas stíluskavalkádban. Ekkor teljesen felértékelődtek számomra ezek a tányérok és borzasztóan kikészített, hogy otthagytam a felét. Egy év elteltével idén nyáron kétszer is visszamentünk arra a piacra, de nem volt ott az árus, teljesen lemondtam róluk. Aztán amikor nyár végén legutoljára mentünk, nem hittem a szememnek, de ott volt az árus, előtte pontosan ugyanott, ugyanúgy a maradék tányérok. Így most igen boldog vagyok a gyönyörű, pasztell színű készletemmel.

Hamarosan itt a karácsony, így adja magát a kérdés, te mivel dekorálsz otthon?

Nálunk, a stylist világban már hónapokkal ezelőtt lezajlott a karácsony, amúgy is dekorálok eleget év közben, ilyenkor már elengedem...de viccet félretéve, a Hármashatárhegy közelében élünk, így a környéken van lehetőségem gyönyörű fenyőágakat, borostyánt, piros bogyós ágakat gyűjteni. Szerintem ennél nem sok szebbet lehet találni, ez éppen elég.

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Az év cukormentes tortája 2017. Fotó: Erdőháti Áron

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!