Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Egy hónapig vegánok voltunk, és (majdnem) minden percét imádtuk!

Régóta gondolkoztam rajta, hogy kipróbálom a vegánságot, de eddig mindig elodáztam a dolgot. Most azonban Flóra kollégával összefogva belevágtunk a (tojásmentes) lecsóba!

Egy ideje egyre többet beszélgettünk róla: úrrá lett rajtunk az érzés, hogy a hétköznapokra jellemző hús- és tejtermékdömpingtől megcsömörlöttünk – mondom mindezt úgy, hogy sosem voltam különösebben nagy húsevő. Én februárban már végignyomtam egy húsmentes hónapot Tamás ex-kollégánkkal, amit meglepően nagyon könnyen vettem, így úgy döntöttem, most ne játsszunk kicsiben: ezúttal full vegánok leszünk! És hát van-e erre jobb alkalom, mint a nyár, amikor tonnaszám válogathatunk a friss idényzöldség- és gyümölcs közül?!

Amit már most, itt a cikk elején előre elárulnék:

egy pillanatig sem bántuk meg, hogy belevágtunk a kihívásba.

Csodálatos ételeket készítettünk közösen – olyannyira, hogy a szerkesztőség húsevő tagjai is rendszeresen rájártak főztünkre. A sokféle megvonás ellenére változatosabban étkeztünk, sokkal több zöldséget, de sokkal kevesebb cukrot és gyors felszívódású szénhidrátot fogyasztva. Ráadásul a kajakóma is sokkal ritkább jelenség volt ebben az elmúlt pár hétben, mint egyébként. Na, de haladjunk szépen sorjában!

A szabályok

Vegánságunk alatt nem fogyasztottunk húst, halat, tejtermékeket és tojást. Ellenben a gombát (örökké vitatott kérdés e szerencsétlen eukarióták hovatartozása) nem zártuk ki, illetve én a mézet sem, bár talán, ha egyszer került valamibe. Mivel esetünkben nem ételérzékenységről vagy intoleranciáról van szó, annyira megengedőek voltunk magunkkal, hogy a „tejet és tojást felhasználó üzemben készült” címkéjű termék még játszottak – ellenkező esetben még sokkal komolyabb problémát okozott volna az alapanyagbeszerzés.

Apropó, bevásárlás

Az egész vegán létnek ez a legproblematikusabb része. Mert persze a gyümölcs-zöldség adott, azt könnyen be tudtuk szerezni bárhol, de minden más alapanyag esetében már jóval problémásabb volt a helyzet. Minden bevásárlásnak része lett a címkeolvasgatás, ami komolyan meghosszabbítja a napi rutint. Hogy Flórát idézzem:

„Nyílt nálunk a közelben egy új Aldi, mondom de jó, elmegyek  bevásárolni. Kábé fél órát bent voltunk, és vettünk vagy három dolgot.”

Ennyire persze nem drasztikus a helyzet, de tény, hogy sokkal jobban oda kell figyelni. Ezzel együtt elég hamar megtanultunk lemondani a megszokott termékeinkről, hiszen azok 95%-ban tartalmaznak tejterméket. Ami meglepőbb volt, hogy nem is nagyon hiányoztak. Egyszer-egyszer elmondtuk egymásnak, hogy azért most de ennénk egy kis sajtot, de alapvetően nem kapartuk a falat semmi tiltólistás dolog – legkevésbé a húsok – után.

Ha már bevásárlás, egy valamit mindenképpen meg kell említeni: ha valaki meggyőződéses, 100%-osan elhivatott vegán (tehát a „nyomokban tartalmaz” és az „X-t és X-t feldolgozó üzemben készült” termékeket sem veszi), akkor nagyon-nagyon nehéz helyzetben van. Bár a nagyobb hipermarketek most már rendre tartanak egy-egy vegán terméket – legyen szó pékáruról, szójajoghurtról, szendvicskrémről, magtejről, vagy édességről – igazán nagy választékról sehol nem beszélhetünk. E szempontból egyébként magasan az Aldi a listavezető, ahol a sztenderd vegán termékek mellett vegán sajttal, tejföllel és felvágottal is találkoztunk, de sajnos olyan üzletláncban is megfordultunk, ahol a növényevők nagyjából éhen halhatnának.

A piszkos anyagiakról

Budapesten persze sokkal könnyebb helyzetben voltunk, hiszen ma már kimondottan sok biobolt pettyezi a városképet, ahol szinte mindent beszerezhetünk, sőt, még választékról is beszélhetünk. Így persze nem nehéz könnyelművé válni, és belefutni abba a kezdő vegán hibába, hogy minden húshelyettesítő vegán termékből felpakolunk és otthagyunk tizenezer forintot.

Ugyanis sajnos ezek nagyon drágák, egy tízdekás vegán „felvágott” 600-700 forint körül van, és hasonló árban vannak a négydarabos szójavirslik és –kolbászok. A növényi sajtok még drágábbak, 1000-1500 forintra is rúg negyedkilójuk. Ehhez képest tofut szinte már mindenhol, és egészen baráti áron kapni, akárcsak szójajoghurtot (kb. 300 Ft/250ml) és –pudingot – igaz, a sokkal finomabb kókuszjoghurt már kétszer ennyit kóstál. De a kellemesebb ízű (= nem szója) márkás magtejek litere is 800-900 forint körül van, igaz, ezekből egyre több hipermarketben és drogériában vehetjük meg a saját márkás terméket sokkal olcsóbban.

Saját tapasztalataimból kiindulva egyébként a legtöbb hús- és tejtermék helyettesítő dologra nincs is szükség. Eleve, az esetek nagy részében nem szerencsés a mellőzendő ízeket keresni a vegán fogásokban – úgyse lesz olyan, de nem is kell hús ízűnek lennie. Annyira sok szuper vegán recept található internetszerte – inspirálódjatok, legyetek kreatívak, és kísérletezzetek. Nem mondom, egy-egy kajához persze jól esik, meg illik is egy-egy ilyen termék, de napi szinten tényleg nem kellenek. Mi egyébként a voksunkat a vegán feta és a Dr.Oetker-féle vegán tejföl mellett tettük le – ezeknek tényleg nagyon eltalálták a baktériumkultúráját.

De hát akkor miket ettetek?

Mindenféle szuper dolgot. Azt gondolom, nagyon élvezetes recepteket alkottunk – ezek közül néhányat az oldalra is feltöltöttünk, ezeket itt, itt és itt éritek el. Magyaros fogásokat éppúgy ettünk, mint közel- és távol-keleti specialitásokat. Többször készítettünk főzeléket és levest is, de pizzát, bolognait és chilis babot is főztünk.

Mint azt már említettem, sokkal több zöldséget és gyümölcsöt ettünk, én legalábbis biztosan. Visszavezettem mindennapjaimba a zabot is, aminek nagyon örülök, szerintem az egyik legklasszabb alapanyag. Utóbbiból gyakran készítettem zabkását reggelire, ami igazi jolly joker: pikk-pakk készen van, akármivel turbózhatjuk, sőt, nyugodtan adjunk hozzá növényi fehérjeport is. De kókuszjoghurttal is sokat fogyasztottam egy-egy marék ribizli, áfonya vagy éppen barack társaságában.

Az ebédet általában közösen abszolváltuk Flórával, ötletnek pedig sosem voltunk hiányában. Volt, hogy húsz perc alatt dobtunk össze egy gyors dahlt, aminek a maradékát másnap felturbózva currynek ettük bulgur mellé. Készítettünk isteni ötperces gazpacho-t, de kovászos tésztájú pizzát is. Vagy négyszer ettünk tökfőzeléket, annyira imádtuk, de tésztát is többször ettünk: paradicsomosan, tofus-bolognaisan, padlizsánkrémesen, fokhagymásan. Valamint csináltunk chilis babot tofuval felpimpelve (isteni lett!), csodálatosan krémes gombapaprikást (ahh), rántott cukkinit, pad thait, de arra is volt példa, hogy forgatásból megmaradt zöldségekből készítettünk krémet, amit magos kenyérre rásütve, melegszendvicsként ettünk.

Tapasztalatok, bölcseletek

Komolyabb kihágása egyikünknek sem volt, amire nagyon büszkék vagyunk. Egyetlen egyszer, egymástól teljesen függetlenül, mindkettőnkkel előfordult, hogy megfeledkezve magunkról, bekaptunk egy kocka csokit. Nem mondom, előfordulhat, hogy egy-egy terméknek elfelejtettük megnézni a címkéjét, de igazából ezt sem hinném. Tényleg egészen makulátlanul viseltük magunkat, szóval jár az önpacsi!

Ami már így pár hét alatt feltűnt nekünk, az az, hogy mennyire letisztult az ízérzékelésünk azáltal, hogy az ízlelőbimbóink nem voltak folyamatosan leterhelve nehéz ételekkel. Részletekbe nem bocsátkoznék, de az emésztésünk is sokkal-sokkal jobb lett, és szinte sose ettük túl magunkat, vagy ha igen, akkor se ütött be a kajakóma. Egyébként eleve kevesebbet ettünk, szénhidrátból pedig szinte kizárólag lassú felszívódásúakat vittünk be a szervezetünkbe.

Édességet is sokkal-sokkal kevesebbet ettünk: valahogy azzal, hogy kiesett a tojás meg a vaj, nagyon lecsökkent az élvezetes édességek köre (közérdekű közlemény: a Manner vegán!). Persze süthettünk volna, de 30+ fokban nem olyan nagy élmény, és igazából nem is hiányzott. Viszont kellemes meglepetésként konstatáltuk, hogy egészen sokféle, különböző márkájú étcsokoládé tejmentes.

Amire még érdemes lehet odafigyelni, az a fehérje- és (nőknél) a vasbevitel. Illetve ha már fehérje: a szója élettani hatásai eléggé vitatottak (itt olvashatsz róla pro és kontra), így figyeljünk oda rá, hogy ne vigyük túlzásba fogyasztását.

Hogyan tovább?

Bár a vegán kihívás kijelölt időtartalma letelt, egyikünk se szeretne a korábbi húsközpontú táplálkozáshoz visszatérni. Fogunk enni húst, meg halat, és tejtermékeket is, de csak mértékkel. Én a magam részéről igyekezni fogok egy flexitáriánus rutin kialakítására, most úgy érzem az az igazán nekem való – a flexitáriánus életmódról itt írtunk bővebben.

A kevesebb állati eredetű táplálék fogyasztása (és ismétlem, nem teljes megvonásról van szó) ráadásul nem csak a szervezetre van pozitív hatással, de így az ökológiai lábnyomunkat is jelentősen csökkenthetjük – azt pedig talán nem kell elmondanom, ez miért égető kérdés 2019-ben. Éppen emiatt egyébként klassz lenne, ha nem luxuscikkekre jellemző, háromszoros áron vesztegetnék a növényi termékeket, illetve ha lenne opció azok kevesebb műanyagszeméttel járó beszerzésére.

Disclaimer:

Tengerparti nyaralásunk időpontja miatt én csak 26 napos vegánságot vállaltam júliusban, de a kieső öt napot igyekszem minél előbb bepótolni, becsszó!

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!