Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Így készül a retró nápolyi – ellátogattunk az egyik utolsó működő műhelybe

Nosztalgiázni voltunk az egyik utolsó nápolyikészítő-műhelyben, mely 1971 óta az újpesti Mátyás téren működik. Nápolyiból még mindig a kakaós és a citromos a favorit!

Ha van valami, ami nekem igazán retró édességnek számít, az a nápolyi. Gyerekként mindig azt vittem az iskolába, és sajnos hiába mondtam anyukámnak, hogy ne vegye meg a fűrészporízűt, ha éppen le volt árazva, biztos hogy a bevásárlókosarában landolt. Magyarországon a nápolyifogyasztás a '70-es, '80-as években volt a csúcson, azóta egy kicsit feledésbe merült az édesség, kevés nagy gyártó készít nápolyit, és legtöbbször inkább az osztrákot esszük. 

Budapesten csak egyetlen nápolyikészítő-műhely maradt fenn, ami egy kicsit eldugott helyen található azok számára, akik még nem jártak Újpesten. A Mátyás téri sarokházban 1971 óta készülnek nápolyik, és bár az évek folyamán volt ami változott, az ízvilág és a minőség megmaradt, ahogy a tulajdonos család is.

Az ajtón belépve nem úgy tűnik, mintha egy nápolyikészítőnél járnánk. Az egész helyiség fehér csempével van kirakva, és ahogy felnéz az ember, kézzel festett motívumokat lát: disznót, vágókést, sonkát. Mint a tulajdonostól, Szélesi Szabolcstól megtudjuk a csempék közel száz évesek. Az épületben korábban, a második világháború előtt hentesbolt működött, melynek jelei ma is több helyen fellelhetőek.

A nápolyikészítő-műhely első tulajdonosa Szabolcs mostohanagyapja volt, aki az ostyakészítésre kapott engedélyt az államtól, de cukorka, grillázs és törökméz gyártásával is foglalkozott. Az üzletet később fia, István vitte tovább, majd az ő halála után Szabolcs örökölte meg a boltot. Ő 23 éve készíti nagy szakértelemmel a töltött ostyákat.

„A 70-es, 80-as években volt a nápolyi fénykora. Körülbelül ugyanannyi készült, mint most, azzal a különbséggel, hogy a boltok polcain nem 100-200-féle édesség sorakozott, hanem mondjuk 10 fajta, amiből az egyik a mi nápolyink volt. Kuriózum volt az embereknek, hogy mást is látnak néhány megszokott terméken kívül” - meséli Szabolcs. A rendszerváltás után ugyanakkor az ő műhelyük is nehézségekkel küszködött, de sikerült fennmaradniuk, ami annak is köszönhető, hogy az emberekben újra él egyfajta retrómánia, és hosszú évek óta van egy törzsvásárlói körük, aki visszajár hozzájuk.

A műhelyben több régi gép található, melyek karbantartása megfelelő szakember hiányában ma már nehezen megoldott. Az egyik egy porcukordaráló, amely közel 100 éves, és a mai napig működik. A régi ostyasütő kemence sajnos viszont már csak múzeumi darab, már nem tudnának benne lapokat sütni, ezért azokat a nápolyikészítéshez már rendelniük kell.

Hogyan készül a nápolyi?

A nápolyi a nyitás óta ugyanazzal a receptúrával készül, és ezen a közeljövőben sem kívánnak változtatni, nem akarnak új ízeket kipróbálni. Szabolcs szerint a nápolyiban furcsa lenne a pisztáciás, banános vagy puncsos íz. Kedvencemről, a kávésról ugyan már halott, de még nem próbálta.

„Nálunk hétfajta ízben kapható a nápolyi. A sláger íz a kakaós és a citromos. Van még kókuszos, mogyorós, epres, mandulás és kakaós-vaníliás. A krémben gyakorlatilag semmi különleges nincs, növényi zsiradékból, kakaóporból vagy más hozzávalókból (kókuszreszelék, mogyoró) készül. Az alap a kezdetek óta egyforma” – magyarázza Szabolcs, aki mondandója közben a közel 50 éves habverőhöz siet, ahol épp a kakaós krém habosodik. 

Régen az ostyákat kézzel kenték, ma már ez modern technológiával megoldott. A krémet egy gép adagolja egyenletesen a lapokra. Ezeket helyezi egymásra Szabolcs segítője.

Az óriási tornyok ezután Szabolcshoz kerülnek, aki már ránézésre tudja, mennyit kell belőle a vágólapra helyezni.   

Szabolcs egy fűrész és egy ősrégi, de ma is használható formával vágja egyforma hasábokra az egymásra helyezett ostyalapokat. Gépi megoldásról ebben az esetben szó sem lehet.

A különböző ízesítésű nápolyik ezután zacskóba majd dobozba kerülnek. Egy részét a boltban árulják 250 forintért, nagyobb része a viszonteladókhoz, kisebb boltokhoz kerül. Abszolút keresletfüggő, hogy mennyi nápolyi készül egy nap, általában 100-200 kilogramm, ami tekintve, hogy egy kicsi műhelyről van szó, nem kis mennyiség. A nápolyi mellett még UFÓ, télifagyi, puszedli és sajtos tallér is kapható nagyon barátságos áron. 

Egy kicsit meglepnek az alacsony  árak, illetve az is feltűnik, hogy Szabolcs és munkatársa elég monoton munkát végeznek napi 8-10 órában. Felmerül tehát a kérdés, hogy lehet 23 év után is ekkora szeretettel végezni ezt a hivatást:

„Én azt mondom, van olyan embertípus, aki szereti a monoton munkát, és van, aki nem. Én szerencsére az előbbi vagyok. Nagy horderejű változásokra itt amúgy sincs lehetőség” - mondja Szabolcs, és látszik, hogy komolyan gondolja, szereti minden nap ugyanazt csinálni, retró nápolyikat készíteni. 

Ezeket olvastad már?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!