Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Két hét cukor nélkül - nem könnyű, az biztos. De nem adjuk fel!

"Sosem nem ettem még nutellás tejbegrízt, magamtól eszembe sem jutna, de most csak erre tudok gondolni." Életünk hozzáadott cukor nélkül.

Az egy hónapra vállalt cukormentes életünk félidejéhez érkezett a NoSalty szerkesztőségének csapata. A kihívás indulásáról korábbi két héttel ezelőtti cikkünkben olvashattok, az első heti tapasztalatokról, küzdelmekről pedig múlt heti cikkünkben.

Lássuk, hogy érzik magukat a kollégák, jobb-e vajon a helyzet két hét után:

Cukormentes életünk félidejénél csapatunk fele jobban, másik fele rosszabbul érzi magát a korábbi életéhez képest, szintén fele nyugodtabbnak érzi magát, a másik fele nem tapasztalt érdemi változást, ketten jobban alszanak, egy valaki rosszabbul, a többieknél ezen a téren nincs változás. Ketten fáradékonyabbak, a többiek ezt nem érzik így, a koncentrációképességben senki nem érez változást, két résztvevőnek jobban ment a második hét, mint az első, hármunknak rosszabbul, a többieknek ugyanúgy ment, mint az első.


Kinek mi hiányzott a legjobban második héten?

Az ÉDESSÉG! Az a kegyetlen, hogy nem lehet desszertet enni ebéd vagy vacsora utána. A többi nem érdekel, az teljesen vállalható, de az amikor tényleg rákívánok az édességre, na az elég gyötrelmes. (Főleg, ha ott van előttem.)

Továbbra is a nutellás tejbegríz...

Néha egy túró rudi vagy egy lekváros kenyér...

Snickers, méz, Haagen Dazs.

Az édesség nem, szinte picit se, a többi ételbe adott cukor vizsgálata készít ki, pl. hogy tudok így nyugodtan elmenni egy étterembe és a kedvenceimet enni...

Gyümölcslé, másnapos kóla.

Könnyű édesség (pl. a tejszelet, ami a hűtőben vár rám 2 hete), kakaó, méz, néha még a kólát megkívánom.

Továbbra is a csoki...

A roppanós tejes kifli sok vajjal...

Sosem ettem még nutellás tejbegrízt, de most csak erre tudok gondolni...

A múlt héten a gyerekem szülinapi tiramisujából nem ehettem, most hétvégén pedig a férjem készített mákosgubát, és az egy dolog, hogy nem ehettem belőle, de az összes finom kiflicsücsköt a gyerekeim ették meg.


Milyen hibákba csúsztál bele a héten?

Néha struccpolitikát folytattam, például, amikor nem volt választás kenyérügyben, akkor megettem. Persze nem biztos, hogy volt benne cukor, de inkább nem kérdeztem rá. Amúgy ”véletlen hibák„ már nem voltak. Ennyi idő alatt nagyjából kialakul az a reflex, hogy jelez az agy, ha kérdéses szituáció van, és levetkőzi az automatikus ingereket.

Ettem majonézt.

Amikor kompótot készítettem belekóstoltam, és még pár másik kajába is...

Beleszaladtam egy Haagen Dazsba. Mire feleszméltem, megettem a fél dobozt :(.

A rágó már tudatosan marad, ittam véletlenül mézes teát, phot ettem.

Rengeteget hibáztam, ettem sütit, mikor egy előadásra készültem, és aznap ittam egy kólát is, mert már a kávétól rosszul voltam.

Nem édes, de kelt tésztás pékáru.

Véletlenül megettem egy darab kekszet hét közben, és többször vissza kellett fognom magam, hogy ne kapjak be egy negrót. Jobb, ha nem látom az édességet. A férjem születésnapi ünneplése miatt kedvenc tortánkból ”muszáj„ volt ennem. Ezt előre eldöntöttem, de meg is tudtam állni egy szeletnél.

Ázsiai marhahúsos ételt készítettem a hétvégén, és tettem bele konzerv bébikukoricát – és már csak ebéd után jutott az eszembe, hogy abban tutira van cukor. És volt is.

A legfontosabb kérdés pedig: kinek hogy változtak meg az étkezési szokásai az elmúlt két hétben?

A cukor elhagyása alapvetően hoz magával egy tudatosabb és egészséges étrendet. Például ha olyan sonkát keresel, amiben nincs cukor, akkor abban nagy valószínűséggel más adalékanyag sem lesz, pl. tartósítószer. Ugyanígy igaz ez a kenyérre is. Az édes ízt leginkább gyümölccsel próbálom pótolni, így sokkal több gyümölcsöt eszem, mint alapjáraton.

Érdekes, hogy még nem kutattam fel a dugicsokikat és estem neki a – gondolom már avas  – karácsonyi díszcsokinak sem. Bár tegnap azon kaptam magam az élelmiszerboltban, hogy öt perce nézem a kinder bueno-t és nosztalgikus átszellemültséggel azt ecsetelem, hogy milyen sorrendbe rendezem a buenot, a snickerst es a bounty-t a kedvenceim skálán.

Folyamatosan nasizok (kesu, mazsola, stb) ha nincs más, a wasa is megteszi.

Minden étkezés előtt igyekszem alaposan végigolvasni az összetevőket a hozzáadott cukor kiszűrése miatt.

Sokkal kevesebbet eszem eleve, mert nem pótlom a nasit, a magvak nem jók a bőrömnek, sütőm nincs, így nem tudok speciális sütiket sütni, de nem is vágyom az édesre.

Nem igazán tapasztaltam változást, de egyre nehezebbnek érzem a cukormentes életet, mindig figyelni kell, stb. Viszont így válik láthatóvá, hogy sok esetben, amikor nem figyelek rá, mennyi minden becsúszik.

Egy kicsit tudatosabban étkezem, és bár csak a light csoportban vagyok, de ha nem muszáj, akkor nem a cukros termékeket választom.

Első héten többet ettem egyéb ételekből, de ezen a héten már nem volt akkora a pótcselekvéses evésem. Mondjuk a cigarettázásról való leszokás egybeesett a light cukormentességgel, ez is okozhatta a többet evést.

Korábban sem ettem napi szinten édességet, de most úgy vagyok ezzel, mint a gyerekek: mivel tilos, egyre jobban kívánom. Viszont mivel nem ehetem, ezért többet nassolok: kesudiót, pisztáciát, aszalt gyümölcsöket, plusz sokkal több gyümölcslevet iszom.

A fenti nehézségek ellenére mindannyian úgy döntöttünk, hogy folytatjuk tovább a kihívást. Megmondom őszintén sokkal jobban haladunk, ügyesebbek vagyunk, mint én előre vártam, úgyhogy nagyon büszke vagyok a kollégáimra!

Ezek a cikkek is érdekelhetnek!:

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!