Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Stájer idill

Senki sem szomorkodjon, hogy vége van a nyárnak. Eleve nem is értem, hogy augusztus huszadikával miért érzik azt sokan, hogy mindennek vége.

Majd a diófa jelzi, mikor van itt az ősz, és nem a naptár meg a tűzijáték. Amikorra beérik a nyárnak minden gyümölcse, nem kínoz a kánikula, a nap sem éget, csak simogat. A természet pedig színesebb minden kimondott szónál.

Ekkor lehet csak igazán nagyokat kirándulni, nyaralás után őszölni, ha úgy tetszik. A belföldi lehetőségek szinte kiaknázhatatlanok, és ha lesz rá igény, szívesen adok tippeket is. Nemrég mégis a szomszéd kertjében ütöttem sátrat, hogy megnézzem, miben más az ott, mint az itt.

Sógoroknál Stájerországban

Budapestről indulva három óra sem telt bele, amíg a Mura környékére sodort a szél. Útközben azon gondolkodtam, hogy nekem volt-e valaha bármilyen kapcsolatom Stájerországgal. Végül arra jutottam, hogy Eta néném Puch gyártmányú robogóján és a stíriai metélten kívül konkrétan semmi.

Azaz valami mégiscsak, mert az utóbbi idők borimádatának köszönhetően az ottani pincészetek egyes tételeit volt szerencsém kóstolni. És ahogyan sem a robogóban, de a jó metéltben és a borokban sem csalódtam, megelőlegeztem a bizalmat az ismeretlen Stájerországnak. Azt már sokszor hallottam, hogy ez az a tartománya Ausztriának, amiben minden megvan, ami az összes többiben együttvéve.

Ausztria kicsiben

A patakokkal és hegyekkel szegélyezett Mürzzuschlagba vitt az utam, annak is az egyik szegletében élő Paar családhoz, tejfeldolgozó családi gazdasághoz, akik a Ausztriai falusi üdülés szövetségéhez tartoznak. Az autópályáról letérve a látványtól koppant is az állam a padlón. És pont ezért nem preferálom az autópályákat, mert sokszor olyan dolgok mellett megyünk el észrevétlenül, hogy azokat kihagyni már szinte bűn. Amiről beszélek az mind benne van a képgalériában!

Kis gazdaság, tejnagyhatalom

A családnak amellett, hogy bőven van elfoglaltsága a több mint 21 tehénnel, 6 lóval, pónikkal, kacsákkal, macskákkal, meg még sorolhatnám, mi mindennel, mégis úgy döntött, hogy vendégfogadásra is telik nekik erejükből. Gondolom, mint sok minden, ez is ott dőlt el belül a fejben. Mert ahol két gyerek van, ott elfér a harmadik is, vagy akár a negyedik és még talán az ötödik is. Csakhogy a vendéggel sokszor több a macera, mint egy gyerekkel. És hogy erre rácáfoljak, megérkezésemkor jeleztem is, hogy szívesen kiveszem a részem a munkából.

Gondolat:

Vannak bizonyos dolgok, amik pénzben nem mérhetőek. Annál sokkal többet adnak, mint hogy kifejezhetőek lennének anyagiakban. Egy ilyen vagy ehhez hasonló környezetben eltöltött rövidke idő alatt is annyi mindenből bespájzolhatunk, hogy azzal bőven kitartunk még hosszú-hosszú ideig. És most nem csak a sajtokra vagy lekvárokra gondolok. Bár azok is nagyon tartalmasak.

Az, hogy ennek hallatán nem kerekedtek el a gazdasszony szemei, azt sejtette, hogy nem újdonság számára, ha a vendégben az érkezést követően felébred a tenni vágyás. Annyit mondott, hogy délután ötkor jönnek be az állatok, akkor már lesz is tenni való.

Faház lóval

Addig is elfoglaltam a szállásom, ami az én remetelakommá lett a következő két napban. Takaros kis házikó, alig három hónapja készült el. Lejjebb a domb alján is volt egy hasonló, azt egy család lakta akkor. Alig hogy beléptem az ajtón, már sajnáltam, hogy egyedül érkeztem. Mert ami jó, azt szereti az ember megosztani másokkal is. A tágas konyhából pont arra a legelőre néztek az ablakok, ahol a tehenek önfeledten ugrándoztak. Ismétlem, a tehenek ugrándoztak.

Lehet, hogy ez egyeseknek természetes, de nekem nem. Márpedig én nem az a fajta városi gyerek vagyok, aki a feketerigóról azt hiszi, hogy az egy elhízott fekete veréb. Mert ha madár, akkor csak veréb lehet, meg galamb. Van ilyen! Meg kell hagyni, mókás látvány, ahogyan azok a kisbusznyi méretű jószágok úgy viselkednek, mint egy pajkos kiscsikó. Kész csoda, hogy még van lejtése a hegynek, és nem egyenesedett ki alattuk, mint nálunk a rónaság. A kiskertemben pedig, mert az is volt, nem paradicsom vagy fűszernövények magasodtak, hanem lovak. Három gyönyörű paci járkált a ház körül szabadon. A konyhába persze nem volt bejárásuk, mert mégis hogy nézne az ki, ha a cserépkályha oldalában egy ló fekszik a macska helyett. Volt macska is, de nem tartozott a házhoz, neki az istálló körül akadt általában dolga.

És ez még csak a konyha. Hát mi lehet még beljebb? Igazán nem szokásom bemutatni részleteiben egy szállást, legfeljebb csak azt teszem szóvá, ha valami nagyon nem korrekt, de most úgy érzem, mégis kivételt kell tennem. Hát hol láttunk már olyat, hogy szánkó az ágyunk, vagy öreg gyalupadból lenne a mosdó? Na ugye. Vagy az, hogy a tusrózsa magasságában egy dézsa is van, amiből egy mozdulattal a fejünkre önthetjük a vizet. Hogy minek? Hát mert szaunázás után jól eshet. Ja, igen hát szauna is volt, azt valóban nem említettem. Annak is a hegyoldalra volt ablaka, hogy odabenn ne csak a testünket melengessük, hanem lelkünket is kicsit a látvánnyal.

Tipp:

Családdal vagy barátokkal egy ilyen helyen akkor is jól érezhetjük magunkat, ha az időjárás nem teszi lehetővé, hogy bejárjuk a környéket. Minden feltétel adott a tartalmas időtöltéshez. A konyha tágas és jól felszerelt, akár mi magunk is elkészíthetjük, amihez kedvünk van. És milyen jó is lehet a közös sütés-főzés családdal vagy barátokkal. A társaság többi tagja pedig kedvére szaunázhat közben, vagy jóízűt beszélgethet a kályha mellett egymás és a finom borok társaságában. A kertben akár grillezhetünk is, mondjuk friss pisztrángot a szomszédos tóból. Mert hogy az is akad bőven!

Ötórai tea helyett

Gondoltam, segítek beterelni az állatokat, mert lesznek azok annyira barmok, hogy majd mennek mindenfele, csak éppen arra nem, amerre kellene. Hát nagyobb barom voltam én, hogy ezt feltételeztem, mert mint akiknek parancsba volt adva, úgy vonultak azok szépen sorban befele a helyükre. Ott egy kicsit tébláboltak, azután egyesével beálltak a fejőgépek mellé.

A lovak is ugyanígy tettek, lassan a kacsák és a tyúkok is elültek. A tenyérnyi kölyök macskák játszottak még sokáig a pajta körül, a gyerekek pedig a pónikon lovagoltak. Tiszta idill.

Közben ahol tudtam, segítettem, de azt hiszem, leginkább láb alatt voltam. Én legalább is így gondolom. Persze ezt senki sem tette szóvá, és nem is éreztette velem. Mindenki kedvesen mosolygott, mondhatni úgy vigyáztak rám, mint a hímes tojásra. Nem hiába: ilyen az osztrák vendégszeretet.

Egy rövidke sétát még tettem a környéken, és viszonylag hamar pizsamariadót fújtam, majd befeküdtem a szánkómba szunyálni.

Amire nem számítottam

Eljött a reggel, csodásan aludtam. Hát lehetne egy ilyen szánkóban rosszul egy olyan helyen, ahol a sűrű és tiszta levegőt szinte harapni lehet, a csendet pedig tapintani? Pont ezektől a szokatlan dolgoktól nem találtam a helyem igazán, de csak az első reggelen. Ismerős? Mégis csak egész más a napi rutin a mókuskerekes mindennapokban. Hagytam hát, hadd sodorjanak magukkal az események. Vigyen a víz, amerre akar, hiszen csak jó történhet velem. Ajánlom mindenkinek, hogy ezt tegye, ha odatéved. És tévedjen csak bátran, ne is igyekezzen visszatalálni a köves útra. A lovak is már ott legelésztek a kert végében, a tehenek pedig a távolabbi legelőn egyengették tovább a hegyet. Én pedig kinyitottam az ajtót, és akkor ott volt ez.

Benne pedig a reggelim. Friss tej, vaj, sajt, a saját lekvárok, szörp és sok-sok szeretet. Ez utóbbit csak éreztem. Látni nem láttam. Azt hiszem ez több szót nem is érdemel. Egyszerűen csodálatos!

Ami pedig a gasztronómiát illeti: kiváló alapanyagokból nem volt hiány. Mindent beszereztem a környéken. Innentől nem is kívántam jobban mást, mint esténként elkészíteni a saját vacsorám, bontani egy palack finom bort, közben hallgatni a természet hangját, és valami kedvemre való zenét. És ha még társaságom is lett volna, akkor az maga lett volna a tökély. Így viszont maradt a magam társasága. Az is kell néha. Végülis jól elvoltunk!

A napok szinte ugyanúgy teltek, kiskosárral a reggelek, mérföldes lépések a környéken. Hegynek fel, hegyről le. Hófödte csúcsok, tiszta vizű patakok. Pisztrángos tavak, váratlan találkozások emberekkel, állatokkal. Kikapcsolódás egészen más minőségben, mint azt megszokhattuk.

Egy teljes nap volt és két fél. Rövid idő ahhoz, hogy megismerjem Felső-Stájerországot minden szépségével. Ugyanakkor az ott eltöltött nyúlfarknyi idő alatt is sikerült jól bespájzolnom az idei télre. És biztos vagyok benne, hogy van még miért vissza mennem, mint ahogyan nektek is!

Bővebb információ a vendégházról és lehetőségekről itt!

Ismerd meg Te is Stájerországot!

Szólj hozzá!

Hozzászólások (3)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

witch
witch / witch Fri, 2015-08-21 18:06

Szinte hihetetlen, hogy vannak meg ilyen helyek a foldon. Gyonyoru es a vilagtol erintetlennek tuno. Koszonet a csodas fotokert es a humoros leirasert! :o) Igazan szivmelengeto, hogy egy uj hazat ennyi "regiseggel" ruhaztak fel es otletesen vegyitettek a modern technikaval.