Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Szexi palacsinta és óriási bébicsirke Széll Tamás újranyílt éttermének sztárjai

Budán nyitott újra a Stand 25, mi pedig már nagyon vártuk, hogy beszámolhassunk róla. Leteszteltük, és dobpergés...egyszerűen nagyszerű. 

Ami eddig történt

Olyan ez, mint egy mese. Széll Tamás és Szulló Szabina a magánéletben és a szakmában is kéz a kézben, sikert sikerre halmozva lépdeltek előre, és úgy érezték, hogy egy saját étterem teheti fel az i-re a pontot.

Meghúzták a váratlant, és a Belvárosi Piac alsó szintjén nyitottak egy éttermet Stand 25 néven. A konyha alig egy évvel a nyitása után Bib Gourmand minősítést szerzett. Persze a piac nem volt minden szempontból megfelelő számukra, így amikor azt vették a fejükbe, hogy egy kényelmesebb, kifinomultabb, elegánsabb éttermet is létrehoznak, a Székely Mihály utcába is beköltöztek, Stand néven. Nem meglepő, hogy 9 hónappal az étterem nyitása után már kis is érdemelték a Michelin-csillagot.

De a Stand 25 sorsa nem hagyta nyugodni őket. Költözni kellett egy nagyobb helyre, egy zártabb térbe, egy igazi, budai épületbe. Így nyílt meg különösebb felhajtás nélkül az új Stand 25 az I. kerületben, az Attila út 10. szám alatt.

Szembetűnő változások

Régen izgultam rá annyira egy nyitásra, mint az elmúlt hetekben. Pedig a Stand 25 ízeit jól ismertem már, de sejthető volt, hogy a piac elhagyása új dimenziókat nyit meg számukra.
Mi lesz a különbség a két étterem között? Mennyiben lép előre a Stand 25 így, hogy már nem a piaci nyüzsgés része? Csak be kellett lépni az ajtón, hogy az embert elkapja az érzés.

A tér, a személyzet, a teríték, mind sokkal elegánsabbnak hat, mint a piacos időkben, pedig lényegében ugyanazt a vonalat képviseli. A hely veszített a lazaságából, de ez egyáltalán nem tett rosszat neki. Sokkal komolyabban tudja venni az ember. Míg a piacra eszembe nem jutott volna semmiféle ünnepi alkalmat szervezni, a budai vendéglő most bárki számára vonzó lehet. Főleg akkor, ha előkerül az étlap. Ebben rejlik ugyanis a változás legvonzóbb oldala: a választék hatalmas! Mármint az eddigihez képest minden bizonnyal. A jól megszokott ebédmenü sem tűnt el, de jött mellé egy izmos a la carte, ami délben és este is nyitott a vendégek számára. Szóval aki ebédelni megy, az sokáig fog hezitálni, mire döntésre jut. És ez a legédesebb teher!

Ez nem fine dining!

És akkor ezen a ponton engedjük el az előző éttermet, és koncentráljunk a mostra. Mindenre, amit a most adhat. Jó ilyenkor olyan személlyel érkezni, akinek bele lehet enni a táljába, mert így könnyebb lemeccselni, hogy kérünk egy sort az ebédmenükártyáról, és kérünk három fogást az új étlapról is. Egyfelől meg kellett rendelni a Szabina- és Tamás-féle szentháromságot: gulyás, rakott krumpli, túrógombóc. Másfelől az új dobásokat is tesztelni kellett: hagymaleves, bébicsirke, palacsinta.

Tudtam, hogy az ebédmenü sokat próbált, sokak által dicsért elemeivel nem hibázhatok, és hogy nem fognak hibázni ők sem… de nem bírtam lemondani erről az édes állandóságról. Mert szerintem (meg még sokak szerint) még mindig Tamás gulyása „A GULYÁSLEVES”. Ha nem kóstoltad még náluk, van egy kötelező köröd! Aztán a rakott krumpli is egy csoda. Eleve irtó kellemes látvány, és mellé krémes és szaftos. Talán csak a túrógombócban csúszik szebben a kanál. Mondjuk akkor már levegőt is alig kaptam.

Hiszen ez nem fine dining. Legalább olyan finom, olyan pontos, olyan tökéletes, de mégsem az, s ebből fakadóan nem is olyan aprócska adag. És ilyenkor megkérdezi az ember, hogy miért nem ugyanilyen jó az összes hasonlóra árazott hely? Hiszen ha lehet banálisan egyszerű rakott krumplit úgy készíteni, hogy majd megszólal, akkor miért nem csináljuk? Igény van rá bőven.

Az újdonságként kikért hagymalevesnek az volt a legnagyobb hibája, hogy nem én ettem. Ha sose értetted, hogy mit esznek mások ebben a tejszínt is nélkülöző, kenyérszelettel beterített francia változatban, akkor kóstold meg ezt, és rá fogsz jönni. Én este már másra se tudtam gondolni, és le is főztem magamnak a saját verziómat (Megsúgom: nekem nem lett tökéletes!).

A töltött bébicsirke meg azért átverés, mert az ember fejben valami kicsire számít, aztán megérkezik egy óriási tál, meg még egy tál krumplipüré, meg még egy tál almakompót. A töltelék pedig csak lazán gomba és kacsamáj. Felesleges is lenne bármilyen szikkadt kenyérféle hozzá, bele. És a végén a palacsinta, amivel még ma is álmodni fogok. Az egyik házi baracklekváros: tök oké. A másik mogyorós: Jézusisten!

A tálalás őrületesen szexi. Az íz pedig… Sose hittem, hogy a Nutellát félre akarom majd egyszer dobni egy másik mogyorós töltelék miatt.

Az adagokkal senkinek sem lehet gondja. Ha ezekhez az ételekhez még pár szeletet a házi kenyérből is majszolunk, bőven tele leszünk. Az árak pedig arányosak az élménnyel. Akkor is ki lehet hozni 3 fogást és egy italt egy 10-esből, ha az ember az a la carte-ról rendel. Az ebéd menüből pedig két fogás 4500 forint, míg három 5400.

Gondolkodtam rajta, hogy mibe kössek bele, csak a rend kedvéért. De nem tudok, nem fogok, nem is akarok. Annyira boldoggá tesz, hogy tisztességes magyar konyhával is lehet ezt így csinálni. Nem kell feltétlenül trükközni, divatozni.

Éppen elég nagy csavar az manapság, hogy nincs csavar.
 

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Csákvári Péter

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!