Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Zsíros kenyér: nem csak mi imádtuk az úttörőtáborokban és az iskolapadban - híres költőnket is megbabonázta

A zsíros kenyér szeretete évszázadokon átível: ükanyáink pont ugyanúgy szerették, ahogy legnagyobb költőink, és ahogy mi, gyerekkorunkban. Lila hagymával, pirospaprikával.

A puritán étel imádatán generációk osztoznak a mai napig, és ha az életet másként is látjuk, mint 100-200 éve, az biztos, hogy a zsíros kenyeret pont úgy szeretjük, ahogy elődeink.

A tökéletes zsíros kenyér

Régen a zsíros deszka jelentette a szegény ember egyik legfenségesebb eledelét, főleg azokban az időkben, amikor az is kérdéses volt, kerül-e a kenyérre valami, vagy egyáltalán: lesz-e kenyér. Bár felmenőink idejében nem volt ennyi szív-és érrendszeri megbetegedés, a koleszterinről meg nem is hallottak, de tegyük hozzá, többet is mozogtak. Azt a kalóriát és zsírmennyiséget, amit dédszüleink magukba diktáltak, a földművelés, valamint a ház körüli teendők során alaposan felélték.

Akár az úttörőtáborokban, akár lent a játszótéren, vagy az iskolában, és persze, otthon: a zsíros kenyér illata és íze olyan megnyugvást adott, amit még ma is érzünk, ha beleharapunk egy zsíros deszkába. Vidéken rendszerint a nagyi piros vagy kék zsírosbödönjéből kentük a kenyérre a dermedt zsírt: főétel és desszert gyanánt is tökéletes volt.

Habár, a zsíros kenyér karrierje az utóbbi évtizedekben leginkább egy hulló üstököshöz hasonlított, mégis túlélte a reform konyha térhódítását. A koleszterin és a szénhidrát régóta szitokszónak számít, így akármennyire is csábító, a friss fehér kenyér, meg a zsír sokunk étrendjéből kikerült. Megnőtt az olaj és a margarinfogyasztás, a mangalica pedig idő közben majdnem kihalt. Szerencsére, még időben észbe kaptunk.

A hamisítatlan zsíros kenyér bázisát nem képezheti más, csakis fehér kenyér. A barna kenyér és rozskenyeret felejtsd el, ha klasszikus zsíros kenyérre vágysz! Az ujjnyi vastagságú szeletre egyenletesen kend a zsírt, azonban ne gondold, hogy bármilyen megteszi: a mangalica sertés zsírjához sem a liba, sem a kacsa, sem más disznózsír nem hasonlítható. Feltét gyanánt lila hagyma dukál, és az elmaradhatatlan pirospaprika. Mellé – ahogy a Juventus együttes is megénekelte – haraphatunk zöldpaprikát és paradicsomot. De ne feledjük – a Kádár-korszak egyik gasztro kitérőjeként -, a Piros Arannyal díszített zsíros kenyér sem utolsó étek!

     


Hogy készült régen a zsír?

Régen a liszt és a krumpli mellett a szalonna fontos része volt az étkezéseknek, hiszen számos étel alapanyagául szolgáltak. A hajában sült krumpli, a lapcsánka, a krumplileves, a lángos és a zsíros kenyér gyakran került a szegények asztalára.

Disznóvágás után a zsírt szalonna formájában tárolták, és sokáig, a 17. század végéig nem is igen ismerték az olvasztott zsírt. A zsírosbödönről is csak a 18. századi leírásokban találunk említést, mint a köznemesi háztartások egyik konyhai eszköze. A sertés hátán és hasán lévő szalonnát megkövesztették, majd feldarabolták, megsózták, átgyúrták, alaposan lenyomkodták, végül fagyos zsírral bekenték, és hűvös helyen tárolták.

A nagy szegénységben, a II. világháborúban azt a disznóhájat, amivel addig a csizmaszárat kenték, ha a szükség úgy hozta, meg is ették. Ugyan, a zsírt mindenki jobban szerette, a hájat is tartósították: először szalma közé tették, leforrázták, 1 napig állni hagyták, majd vászonba csomagolva úgynevezett hájtartóba téve, felakasztva tárolták a padláson.


Zsíros kenyér függő költőink, íróink

Az egyik legtipikusabb ételünket, íróink, költőink is szerették. Gelléri Andor Endre Zsíroskenyér és Alma című 1931-es novelláját olvasva, pontosan érezni, mennyire nagy kincs volt a zsír:

„Hanem hát tízórai kell ennek a vén sátánnak, s még hozzá Málcsi parancsára: zsíros kenyér! Erősebben kezdett verni a szíve: sajnálta a már elsimított zsírt földulni újra, olyan szívesen megkérte volna Racsáknét, hogy egye szárazon inkább a kenyerét, de az a szemtelen mosónő már bámulja, már várja az ennit, mint az éhes kutya…. Magának is szelt a kenyérből, s töprengő arca, mintha napfény érné: földerűlt. Kinyújtotta öreg, kicsit remegő mutatóujját s törölgetni kezdte vele a zsirosbödön oldalán sápadozó vékony zsírharmatot. Törölte, s rákente először Racsákné kenyerére, aztán ami még megmaradt az öreg ráncok között, azzal a saját kenyerét zsírozta meg. még megmaradt az öreg ráncok között, azzal a saját kenyerét zsírozta meg.”

De József Attila is versbe foglalta a zsírt, mint az öröm egyfajta formáját:

"Vásárhelyről disznó jő,
fazekunkban disznó fő,
hurka, kolbász, májas, véres:
illik annak, aki éhes, -
ahogy futnak szagos percek,
ütemükre hurka serceg,
szag folytán eszembe jutsz te
(ez a célzás – ajaj! – hucpe)
szánk zsíros mosolytól fényes,
ahogy rád gondolunk, édes."

Fazekas Mihály, költő, Csokonai Vitéz Mihály és Kazinczy Ferenc jó barátja, a Hortobágyi dal című versében állít emléket a zsírnak:

„Óh én édes Istenem!
Adj jó békességet,
Fordíts el országunkról
Döghalált, inséget,
Hogy ehessük békével
Zsíros kenyerünket,

Áldj meg uram, teremtőm!
Jó borral is minket."

Berda József költő, aki nagyon szerette a hasát, természetesen, nem hagyhatta ki a zsíros kenyeret a művészetéből sem:

"Gyerekkorom emlékeként élvezlek ma is piros
paprikával telehintett zsíroskenyér!
Komisz kölyök voltam egykor s így inkább
lopott kincsként majszoltalak s most
megint becsüllek: öreg kamaszként nagyokat
harapván belőled. Még mindig finom falat
vagy emlékezetemben, jobb, mint a gumiízű
száraz szalámik. Zsíroskenyér, áldott-jó
zsíroskenyér! megbűvölt gyereked vagyok máig is,
mely jó talajra talált tiszteletedben.”

Ezeket olvastad már?

via és via és via és via és via és via

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!