Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Kultúrfelvágott: Elkészítettük Cooper ügynök Twin Peaks-beli reggelijét - pont olyan isteni, mint ahogy tűnik

David Lynch sok különc karaktert adott a mozgókép-történelemnek, közülük is talán a Twin Peaksben nyomozó, kávéfüggő Cooper különleges ügynök a legismertebb.

David Lynch a kortárs filmművészet egyik legmegosztóbb alkotója, egy igazi öntörvényű, kompromisszumokat nem ismerő, vizionárius rendezőzseni. Filmjei sokak szerint nézhetetlenek, gyakran nehezen befogadhatóak, ám akit egyszer beszippant Lynch világa, az nehezen szabadul. Kék bársony, Veszett a világ, Dűne, Mulholland Drive, Az elefántember – hogy csak párat említsünk rendkívüli életművéből. Legismertebb alkotása azonban nem a mozivásznon támadt, hanem a tévéképernyőn bekúszva kavarta fel emberek millióinak szürke hétköznapjait.

Diane, hadd meséljek a világ egyik legnagyszerűbb sorozatáról!

1990-ben az amerikai ABC-csatorna műsorra tűzte minden idők egyik legkülönlegesebb sorozatát, a Twin Peaks-et, tévétörténelmet írva ezzel. A Twin Peaks ugyanis egyszerre használta szórakoztatóan a már ismert és bevett sorozatos paneleket, és volt ugyanakkor zavarba ejtően újszerű a lassú cselekményével, elvont karaktereivel, erőteljes szimbolikájával és folyamatos szürrealitásával. A közelmúltban kapott egy méltó folytatást is a sorozat, amelynek a mai napig rengeteg rajongója van, míg sokan fejcsóválva értetlenkednek a sikeren.

Maga a sztori röviden annyi, hogy Twin Peaksben meggyilkolják Laura Palmert, a kisváros látszólag legnépszerűbb gimnazista lányát. A gyilkosság bizarr körülményei miatt az FBI is bevonódik a nyomozásba, méghozzá Dale Cooper (Kyle MacLachlan) különleges ügynök személyében, aki nyomozását fennhangon kommentálja munkatársai, illetve kazettás magnója felé, melyen keresztül Diane nevű titkárnőjének hagy naplószerű beszámolókat. Az örök optimista Cooper-t persze nyomban rabul ejti a Washington állambeli kisváros Douglas-fenyő illatú hangulata és az ott lakó különcök.

Twin Peaks ugyanis maga az amerikai vidék kispolgárságának kvintesszenciája, ahol a város rendezett kertes házakból áll, a szobabelsők faburkolatúak, a falakat kitömött állatok díszítik, mindenki visel legalább egy kockás ruhadarabot, ahol barátságosan lobog a tűz a kandallóban, mindenki ismer mindenkit, ugyanakkor mindenkinek megvannak a maga sötét titkai.

Ez a titokzatosság és rejtélyesség az, ami a sorozat alaphangulatát adja, és ez az, amihez minden más elem tökéletesen alkalmazkodik. Angelo Badalamenti sejtelmes jazz muzsikája önmagában is megállja a helyét, az egyes karakterek és zenei témáik tökéletesen passzolnak. Ugyanakkor a Lynchre sokszor jellemző kettősség itt is jelen van: a fényképezés egyrészt művészi, másrészt viszont kimondottan hallmarkos tévéfilmes, illetve míg a színészek egy része élete alakítását nyújtó profi, addig vannak érezhetően amatőrök is (azért ahhoz mekkora magabiztosság kell, hogy egy kellékest tegyél meg főgonosznak?!).

Tudtad?

David Lynch eredetileg festőnek készült, és a mai napig hódol a képzőművészet különböző ágainak. Erről a róla készült életrajzi filmben is sokat beszél, illetve a rendező jelenleg Budapesten látható kiállításán Lynch fotós arcát is megismerhetjük.

Cooper ügynök villásreggelije

És hogy hogyan jön ide az étel? Nos, Cooper hatalmas kávérajongó, emellett pedig - mint minden rendes nyomozós sorozatban - itt is állandó szereplő a zsarukedvenc fánk, na meg a vaníliafagylalttal tálalt pite. Ennek megfelelően a történet tetemes része játszódik a Double R Diner-ben, Twin Peaks legjobb büféjében.

Ellenben én most Cooper szuper gusztusosan megrendelt szállodai villásregelijének receptje mellett döntöttem, amiben az a jó, hogy nem csak finom és tápláló, de cakkumpakk negyed óra alatt megvan.

„Egy pillanat, egy pillanat… Tudja, ez egy – elnézést – , ez a kávé átkozottul jó. Én már rengeteg kávét ittam életemben, de ez az egyik legjobb… Kérek két tojást keményre főzve. Tudom, a szervezetnek ez kemény igénybevétel, de a szokásainkról lemondani legalább olyan kemény dolog. Sonkát, agyonsütve. Égesse oda. Legyen fekete! Úgy finom. És kérek grapefruitdzsúszt, természetesen csak akkor, ha… frissen facsarják.”

Nos, a magyar fordításban itt elveszik a tojás elkészítésének érdekessége. Cooper ugyanis „eggs over hard”-ot mond az angolban, amit nagyjából kemény tükörtojásnak lehetne fordítani. Mint az sejthető,

az benne a trükk, hogy mindkét oldalán meg kell sütni a tükörtojást, így az jó ropogós lesz.

Cooper ügynök ehhez szinte feketére sült szalonnát fogyaszt, frissen facsart grapefruitlevet, na meg persze az elmaradhatatlan feketekávét. Amondó vagyok, tegyünk mi is így, utána a nap is szebben fog sütni!
 

Ezt láttad már az ízHUSZÁR magazinon?

Kultúrfelvágott: A lelkész, a neonáci és az almafa – avagy Ádám almái és a dán almás pite

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!