Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Kultúrfelvágott: török boza, Orhan Pamuk tiszteletére

Hogy micsoda? Nem, még véletlenül sem bodza. Hanem boza, ami nem más, mint egy búzából erjesztett ital, ami igen népszerű a Közel-Keleten, így Törökországban is. 

Bevallom, mikor elővettem Orhan Pamuk, a 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégének Furcsaság a fejemben című könyvét, gond nélkül túljutottam az első 30-40 oldalon úgy, hogy bodzának olvastam a bozát. Csak akkor fogtam gyanút, amikor öntögetésről, meg csicseriborsóról volt szó, meg hogy nyáron nem lehet árulni a meleg miatt. Amit túltettem magam a kezdeti sokkon, hogy konzekvensen így félreolvastam valamit, rögtön rákerestem, mi is az a boza.

Szóval, a boza.

Ezt a Törökországban igen népszerű italt bulgurból főzik, élesztővel erjesztik, jól megcukrozzák, majd fahéjjal és leblebivel, vagyis pirított csicseriborsóval kínálják.

A bozát hagyományosan bozaárusok értékesítették az utcákon (Pamuk regényének főszereplője, Mevlut Karatas is egy szegény bozaárus), akik a két vállukon keresztbevetett hosszú farúd két végén egyensúlyozták bozával teli edényeiket. Régen csak télen készítették, mert az élesztő nem bírta ki a nyári meleget, de most már természetesen nyáron is kapható. A bozafogyasztást egyébként alkoholtartalma miatt (van, aki szerint van benne alkohol, míg mások szerint nincs) az Oszmán birodalomban sokáig vita övezte, hol engedélyezték, hol betiltották árusítását.

Ami az alapanyagot illeti, a törökök bulgurból és rizsből készítik, de létezik kukoricából, kölesből és árpából készített boza is, az erjesztett ital ugyanis nem csak Törökországban, hanem többek között Bulgáriában, Albániában, Macedóniában, Kazahsztánban, Kirgizisztánban és Azerbajdzsánban is komoly hagyománynak örvend – sőt, állítólag már őseink is fogyasztották a kunoknak köszönhetően. A végeredmény pedig egy szinte pudingszerűen sűrű folyadék, ami édessége miatt valahol az ital és a desszert között van félúton, és ami magas kalóriatartalma miatt nagyon tápláló, sőt, állítólag a kismamák tejtermelését is serkenti.

Persze a magam részéről nem elégedtem meg a boza történetének megismerésével, el is akartam készíteni. Így találtam rá egy török lány blogjára, és egy viszonylag egyszerű „hamis” boza receptre – hamis, mert napok helyett csak 20 órát érleli. A végeredmény érdekes lett, valószínűleg roppant módon megosztja a magyarokat ez az ízvilág: az élesztő miatt kicsit kesernyés és szénsavas, míg a cukortól mégiscsak édes az utóíze, a fahéj pedig kifejezetten feldobja. Ami azt illeti, még én magam sem tudom, hogy ízlik-e, de biztos elkortyolgatok még pár pohárral, mert valóban igaz az állítás, hogy nehéz elfeledni a boza nyújtotta ízélményt. Persze mivel viszonyítási alapom nincs, azt nem tudom megmondani, hogy ilyennek kell-e lennie a bozának, ennek megítéléséhez úgy tűnik, Törökországba kell utaznom.

Ezek is érdekelhetnek:

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!