Amikor a gulyások (marhapásztorok) jó vásárt csináltak, akkor áldomásként levágtak egy marhát, aminek a legfinomabb részéből főztek levest. Amihez hazulról hozott, a kunyhóban fellógatott füstölt szalonnából nyertek zsiradékot. Zöldségeket is kerítettek valahonnan, de az otthon ízét a fehércseléd által készített, szintén a kunyhóban, vászonzacskóban szárított lebbencstészta idézte. Ez a gondolat vezérelt, amikor elkészítettem ezt a levest. Természetesen bográcsban az igazi!!!
Értesíthetünk a legfrissebb témákról?
oké!
Hozzászólások (14)
A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!
Kedves Szakácsunk!
Receptedet 2016. január 27-én kiemeltük cikkünkben: 21 melengető gulyásleves gazdagon
Üdvözlettel, NoSalty
Kedves Marcsiséf! Nagyra értékelem az itteni munkásságát, magam sok receptjét kipróbáltam és örömmel tettem, de nekem valami sántít ebben a sztoriban. pl. Amikor a gulyások (marhapásztorok) jó vásárt csináltak, akkor áldomásként levágtak egy marhát, aminek a legfinomabb részéből főztek levest.
Egy több mázsás marhát nem szoktak csak úgy áldomásként levágni. A többi részéből mit készítettek? Én ezt úgy tudom elképzelni, hogy a mészárosok adtak nekik a megvásárolt marhákból egy bográcsra valót.
A birkapásztorok (juhászok) még könnyen eltörték a lábát egy-egy jerkének és az a bográcsba került rövid úton. Ugye nem haragszik a megjegyzéseimért?
Kedves Gregor!
Természetesen ez a történet is sántít(sántít? Kerekesszékes!) mint a sztorik legjava. Hogy a többi hússal mi történt azt nem tudom, mert a dédapám meghalt mielőtt elmondta volna. Lehet, hogy elbartelezték, lehet, hogy megfőzték az összeset egy falunapon, lehet, hogy kiosztották egy kampány során, nem tudható. Az Ön verziója sem kizárt. A lényeg, hogy az étel finom. Haragról szó sincs!
További szép hetet kívánok.
Üdv. Marcsi
tényleg nagyon jó a recept,mi nem vagyunk magyarak is még nekünk is nagyon izlik
Kedves dadinta!
Köszönöm a dicséretet!
Üdv: Marcsi
meg érdemli a dicséretet,is nagyon örülnék újabb recepteknek ,igy énes meg tanulok magyar finomságokat főzni :) :) köszönöm
üdv:iacinta(dadinta)
Kedves iacinta!
Köszönöm a kedves szavaidat.
A világ melyik részén élsz, hogy ennyire kedveled a házias magyaros ételeket?
Kérlek nézd meg a többi receptemet találsz köztük hasonló ételeket.
Üdvözöllek Marcsi
Kedves Marcsiséf!!!
Én Budapesten élek 8 éve de nem vagyok magyar (csángó vagyok) is itt tanultam meg főzni,szeretem nagyon a magyar ételeket kivéve a (tököt),
Én szeretek főzni is ezáltal minden érdekel,mert mikor haza megyek meg főzöm nekik is,anyukám például nagyon szereti a pörkölteket,is meg szerettetem vele a karfiollevest is amit ő nem ismert elcsodálkozott hagy milyen finom :) :)
meg fogam nézni a recepteket is biztos hagy nagyon sokat fogak tanulni
nagyon szépen köszönöm!!
üdv:iacinta!
Kedves Dadinta,a világért nem vitatkozni akarok veled, nyilván te jobban tudod a saját nemzetiségedet, mint én, csak megütötte a szememet, hogy nem vagy magyar, hanem csángó. Egész életemben úgy tudtam, hogy a csángók magyarok, több gyűjtést is szerveztünk csángó iskoláknak, legutóbb a lányom kint is volt egy csángó iskola avatásán, átadni az egyik jótékonysági akciónk többszázezres eredményét, s most kiderül, a csángók nem is magyarok?
Tisztelettel jegyzem meg, hogy amikor a gulyások jó vásárt csináltak - és akkor is, ha nem - nem főztek gulyás "levest". Gulyást főztek. Ami nem leves, hanem sűrű, laktató egytálétel. Zöldségneműt - répát, gyökeret - véletlenül sem tettek bele, mert pontosan tudták, hogy a maradék reggelre megsavanyodna. (A zöldségelés már a bécsi konyha találmánya.)
A hozzávalók egy része - hús, hagyma, fokhagyma és kömény, továbbá nagyon kevés őrölt paprika, és ugyancsak nagyon kevés só - egyszerre kerültek a kizsírozott bográcsba. Ezután azt tűz fölé akasztották. A tűz akkor volt jó, ha lobogva égett, de már volt parazsa is. Ha az étek sercegni kezdett, lassan, a bogrács oldalán csorgatva, felöntötték a kellő mennyiségű hideg vízzel. Ha felforrt, magasabbra akasztották a bográcsot a tűztől és hagyták a gulyást csendesen főni. Amikor a hús csaknem teljesen megpuhult, hozzá adták a kockákra vágott krumplit, cseresznyepaprikát vagy kosszarvú paprikát, és ekkor hintették meg a kívánt mennyiségű őrölt édes és erős paprikával, azután sózták szájízük szerint készre. (Az elején azért nem tették bele a teljes sómennyiséget, mert tudták, hogy a sótalan hús sokkal hamarabb puhul, mint a sózott.) Amikor a krumpli is csaknem teljesen megpuhult, hozzáadták a gulyáshoz a tésztaneműt: öregtarhonyát, lebbencstésztát, de leginkább csipetkét, és készre főzték az ételt. A cseresznye- vagy kosszarvú paprikát óvatosan eltávolították a gulyásból, lévén, hogy az nem az étel erejét, tüzességét adta, kizárólag az íze végett főzték bele.
Nem mondom én, hogy az 'originális' gulyásleves nem jó. Az is tudom, hogy ahány ház, annyi konyha. De hiszem, hogy nem árt, ha legalább azt tudjuk, hol állt az a kályha, ahol a táncot kezdtük. Ha már 'originális'.
Kedves Akugawa
Büszke vagyok, hogy e receptem ennyire felkeltette érdeklődését.
Mi több, hogy ily alapos esszét is írt róla. Köszönöm.
Ami tánciskolai kályhát illeti, ezt a receptet a 19. században született dédanyámtól hallottam akinek a férje gulyás volt. Az viszont elképzelhető, hogy, őket is megfertőzte a divatos bécsi konyha.
Ami az originálist illeti. ebben a kis országban, pl. a birkapörköltet, vagy a hallevet(halászlé) is ezer recept szerint főzik. Maradok irodalmi műveinek őszinte tisztelője.
Marcsi
Jó a recept,de az "eredeti"gulyásleves mindig csipetkével készül,bár a lebbencs tészta bizonyára nem ront rajta.
Kedves Tarackos!
Köszönöm a tájékoztatást, tudom, hogy mit jelent az a szó, hogy "originális".
Csipetkével is nagyon finom a gulyásleves.
Ha figyelmesen elolvastad volna a storyt, talán tájékozottabb lennél. Azt nem feltételezem rólad, hogy nem tudod kik voltak a "gulyások". Marhapásztorok voltak, akik hetekig, hónapokig távol voltak az otthonuktól.
Lelki szemeimmel látom, hogy a "gulyás ipari tanulók" egy tisztáson csipkedik a csipetkét az eredetiség miatt.
A lebbencstészta száraz, szellős helyen sokáig eltartható és felhasználható, ajánlom szíves figyelmedbe.
Kellemes hétvégét kívánok.
Üdv. Marcsi
Kedves Marcsisef!
Természetesen elolvastam a hozzászólásodat.A "fehércsléd"Ugyan úgy ahogy a lebbencstésztát a csipetkét is készítette és szellős helyen vászonzacskóba tárolta.Tehát nem kellett a "gulyás ipari tanulók"-nak a helyszínen készíteni.Így készítették a tarhonyát is amit szintén a bográcsban főtt egyszerű ételekhez használtak.Bár szerintem a kettő ugyanaz.Bár a csipetkét régen,sőt még a mai háziasszonyok közül sokan nem pödrik csak csípkedik mint azt a neve is mutatja.Talán ez lehetett a különbség.
Üdv:Tarackos